Miért érezhetően annyira mások a régi magyar filmekben szereplő színészek hangjai mint a mai magyaroké?
Nagymamám azt meséli, hogy akkor alapvetően olyan volt az emberek hangja. De lehet ez akkor csak tévedés.
Valahogy bájosnak tartom azt a kort és mindig visszavágyódást érzek oda, ami irreális természetesen, hiszen nem ismerem, mégis ami a képeken, a filmszalagon átjön az alapján egy lassúbb és jobb kor, amiben jó volt fiatalnak lenni. Igazából limonádé filmeknek is lehetne nevezni őket, mégis van bennünk valami verbálisan kifejezhetetlen gyönyörűség. Nem számít a monotonitás, pont hogy előnyére válik ebben a gépekkel teli korban. Mesterkélt? Nem lehet, hogy éppen ebben rejlik a varázserő?
Néhány színésznél még a 70-es években is megvolt egy hasonló hanghordozás. Pl. Törőcsik Mari, Halász Jutka. Pedig utóbbi az ezzel egyidőtájt felvett, gyerekekkel-gyerekeknek szóló dalokat viszont nem így énekelte.
Talán egyfajta tájnyelviség is? Vagy a Színitanodában így trenírozták őket? Ahogy 1-es írta, pont olyan, mint a színészek színházi előadásokon (jelenleg (is)) jellemző, néha kicsit erőltetett affektálása. (Ide tartozik, hogy fél-egy évszázada még kevésbé voltak filmszínészek, a színpadi színészekkel készülhetett a legtöbb filmszerep is.)
Fenti két színésznőnk bizonyára többet tudna mesélni mindennek hátteréről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!