Valaki leírná nekem a Született feleségek 8. évad 23. részének záró idézetét?

Ha Mary Alice narrálására gondolsz:

„Ahogy kigördült a kocsibejáróról, Susannek volt egy olyan érzése, hogy figyelik. És nem is tévedett: Azoknak a szelleme, akik valaha is a Lila Akác közben éltek, a tekintetükkel követték őt, amint elhaladt mellettük. Figyelték, ahogy mindenkit figyelnek. Örökösen remélve, hogy az élők megtanulják félretenni a haragot és a bánatot, a keserűséget és a megbánást. Ezek a szellemek figyelnek, és arra vágynak, hogy az emberek mindig emlékezzenek rá, hogy még a leggyötrelmesebb élet is olyan nagyon csodálatos.

De csak néhány szerencsés ismeri fel az ajándékot, amit kapott. A legtöbb ember csak éli az életét nap nap után, hiába próbálván rejtegetni a titkukat, melyek sohasem maradnak rejtve."

Vagy angolul...

"As Susan left her driveway, she had a feeling she was being watched. And she was. The ghosts of people who had been a part of Wisteria Lane were gazing upon her as she passed. They watched her as they watch everyone. Always hoping the living could learn to put aside rage and sorrow, bitterness and regret. These ghosts watch wanting people to remember that even the most desperate life is, oh, so wonderful.

But only a lucky few realize the gift they've been given. Most people just go on, day after day, trying in vain to keep secrets that will never stay hidden."