Csak engem szomorít el az Aranyhaj és a nagy gubanc c. animációs film?
Jó, ez egy kicsit melegnek hathat, de mindenkit megnyugtatok, hogy teljes mértékben heteroszexuális vagyok. :P Szóval:
Fiú létemre nagyon szeretem a Disney hercegnős meséit. Megtanítanak minket arra, hogy nem szabad a külső vagy a pénz alapján ítélni (Igen, Belle-re és Jasmine-ra gondolok...).
Ebben a filmben azonban nem értem mi fogott meg: a főhősnő rendkívül béna, a srác pedig olyan bunkó, mint egy középkori Dr House.
Azonban minden ilyen tényezője ellenére - és mellett - úgy érzem, ez a Disney film maradt meg bennem legjobban.
És most rátérnék a kérdésre: miért szomorít el?
A karakterek irtóra aranyosak, a világ, amelyben élnek pedig tökéletes. Egyszerűen akárhányszor a filmre gondolok, szomorú leszek, mert én ebben a világban akarok élni.
Három kérdésem lenne:
Ez normális dolog, vagy igen? :P
Titeket nem szomorít el a tudat, hogy ez a minden szempontból aranyos, színes és álomszerű világ soha nem lehet valós?
Esetleg más filmmel voltatok már így?
Válaszotokat előre is köszönöm! :)
16/F
- Ez normális dolog, vagy igen? :P
- 16 évesen még az.
- Titeket nem szomorít el a tudat, hogy ez a minden szempontból aranyos, színes és álomszerű világ soha nem lehet valós?
- Idővel megtanulod, hogy a filmek azért filmek, mert nincs közük a valósághoz.
- Esetleg más filmmel voltatok már így?
- Tizenegykét éves koráig az ember (gyerek) sok filmmel van így. Aztán lásd a második kérdést.
Mi köze ennek a melegségkez? Nem csávós porkát nézel, hanem egy animált mesét. És egyáltalán, anoním oldalon mit számít, hogy mi vagy, vagy mi nem, ha a kérdés szempontjából nem releváns?!
Sztem pont Belle története a legdepresszívebb, én az érzelmi zsarolást és a stockholm szindrómát látom benne, nem a feltétel nélküli elfogadást. Mellesleg a csajt pon hogy külső alapján választja ki, még a neve is erre utal.
Akkor lenne az az üzenet amit te mondtál, ha az elrablós-haldoklós sztori helyett egyszerűen csak tényleg belezúgnának egymásba, úgy ahogy vannak. Sőt, mi lenne, ha kivételesen a nő lenne a ronda?
Jázmin se csinál sokmindent, várja hogy megmentsék. Ali meg, hát nem tom, annak ellenére, hogy a pénz nem számít, végig azért teper hogy meggazadgodjon, és csak akkor kapja meg a nőt, amikor már igencsak tehetős.
Ez akkor lenne az amit mondassz, ha kimentené a csajt, és egy nyomortelepen éldegélnének boldogan...ez lenne a nem számít a pénz.
Az aranyhaj ezzel szemben egy tinilány önnállósodási története, és szerintem Finn doktorhouseos hozzáállása nagyonis példamutató. Az igazi szeretet nem cukoros-szirupos, hanem ha kell, elküld a fenébe, ha kell megvígasztal, ha kell veled nevet, veled sír.
A két főszereplő egy szinten van, mindkettőt látjuk aktívnak és passzívnak is.
A srác nem a vele járó fele királyságot, a varázserőt meg a gyönyörű hosszú hajat szereti a lányban, átlagos rövid barna hajjal is elveszi, és már azelőtt kinézte magának mielőtt lesett volna, hogy igazából ki a csaj. A lány se a pénzt, hatalmat vagy a cuki pofiját szereti, hanem az embert a bunkó álarc alatt. Elsőre nem allélt el tőle, kapásból kiütötte a fenébe. Lassan szeret bele, ahogy rájön hogy ez az ember a semmiből építette fel önmagát, a saját szabályai szerint él, de van morális iránytűje, és nem játszmázik vele mint az anyja...
Ez egy egészséges kapcsolat, mindkettő megáll a saját lábán, és értjük mit szeretnek egymásban (ami nem csak a külső).
Én a hercegnő és a békát is nagyon szerettem, azegyik kedvenc disney hercegnőm.
Engem is elszomorít... sőt depis leszek tőle valamiért.
16/F
Utolsó vok
Imádtam amúgy a mesét, csak aztán nem nagyon van folytatása, és így elkezdtem hiányolni, ezért szomorított el. Meg a történet is valamennyire :)
Engem csak az szomorít el hogy hallom:
"Nem mehetsz el New York-ba"
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!