Szerintetek ha a rekviem egy álomért című film folytatódna, mi lenne benne?

A végére tulajdonképpen mindegyikük összeomlott.

Az anyuka teljesen megbolondult, valószínűleg már soha nem lesz a régi. Belebolondult a magányba, az életét már csak a tv tudta betölteni, a fogyasztószerek használata pedig már csak egy lökés volt neki, hogy végleg megbolonduljon.

Harry börtönbe került a barátjával együtt, ahol szörnyen bánnak velük.

A kezét is elveszítette. A legnagyobb fájdalom mégis az neki, hogy elveszítette a szerelmét. Ő arra vágyott, hogy vele lehessen békében és nyugalomban, aminek a lehetőségét ugyebár a drogfüggőségük miatt teljesen elveszített. Igaz, valószínűleg nem örökké lesznek börtönben, de tudta jól, hogy a barátnője is keményen függő és hogy tönkre fogja tenni magát, ha ő nem lesz mellette.

A barátnője mindent megtesz azért, hogy droghoz jusson, nem törődve már saját méltóságával és lelkével sem. Ő is teljesen belezuhan ebbe a helyzetbe, ahonnan valószínűleg nem lesz már kiút neki sem.

Ezért sincs folytatása ennek a filmnek, hiszen érezhető, hogy a szereplők sorsa valószínűleg nem fog már jó irányba változni, sokkal előbb kellett volna meglépni, amikor még nem csúsztak ennyire mélyre. Pontosan erre hívja fel a figyelmünket a film, a megelőzésre.

Ha valakinek kialakul bármilyen függősége, (legyen az tv, drog vagy akármi) érdemes a dolgok mögé nézni, hogy miért függtünk rá. Valószínűleg valamit el akarunk nyomni általuk, valamiből menekülünk és azt hisszük, hogy az kiút a problémáinkból, pedig azzal csak még mélyebbre zuhanunk szép lassan.

A megoldás ebben a filmben az lett volna, ha az anyuka a fiával több időt tudott volna tölteni, így nem magányosodott volna el és nem "menekült" volna a televíziózás világába. A fiúnak bele sem kellett volna kezdenie a drogozásba és rendesen felépített karrier útján kellett volna elérnie a barátnőjével a boldog életüket, az édesanyját sem elhanyagolva.

A problémáikkal való megküzdés és az érzéseikkel való szembenézés helyett mindannyian a "menekülőutat" választották, azaz a függőségüket, aminek hatalmas tragédia lett a vége.

A tanulság, hogy szembe kell nézni a problémáinkkal és azokat meg kell oldani, nem pedig menekülni előlük. Az elfojtás és a pillanatnyi örömök, amik a káros függőségeink okoznak, hosszú távon csak rombolni fognak. A hamis illúziók helyett a valóságot kell választani és azzal szembenézni, mert csak így tudunk tisztán, boldogan élni.