Mindenből ez folyik. Már irritál is téged. Gyűlölöd, és elégetnéd azt a könyvet, de nem teheted. De pontosan miért is érzel így? (info tovább)

azt hogy valóban nagyon idegesítő, amikor így rászállnak egy adott hóbortra...ez a rajongás beteges tud lenni és felületes is.általában nem közvetítenek valódi értékeket,csak trendi leszel tőlük.és ami szomorú,ha nem állsz be a sorba,nem leszel elég menő..kiközösítenek.(ha nem nézted meg,ha nem olvastad el,ha nincsen ilyen-olyan mintás füzeted,ágyneműd,tolltartód..stb.)

ez annál a korosztálynál (aminek ezek a menő filmek szólnak->12-17) különösen jellemző.

sokszor nem tudják szétválasztani a 2 világot.ez itt a baj.(tisztelet a kivételnek)..rajongani lehet,az illúzió kell,de azért nem árt 2 lábbal a földön állni.

ráadásul egyesek piszkosul meggazdagodnak ebből a rajongásból.holnap meg egy másikból.és semmi érték nem marad utána.ez különösen a mai a filmeknél igaz...

Harry Pottert szeretem, de nem megszállottan. Elolvastam a könyvet, tetszett. Megnéztem a filmet, nem tetszett.

Az Alkonyatot nem olvastam így nem mondok róla véleményt, de a filmet halálosan untam és kb csak 8 óra alatt tudtam megnézni annyiszor meg kellett állítanom, hogy el ne aludjak.

Én elintézem a dolgot annyival, hogy nem foglalkozom vele. Kicsit ugyan már irritál, mikor a negyvenedik kérdés van egy nap feltéve arról, hogy honnan lehet letölteni a filmet, meg mikor jön Robert Magyarországra stb. De ezekre inkább nem válaszolok és annyiban hagyom.

Biztos van olyan dolog az életben amit én nagyon szeretek, de mást irritál.

Bár megjegyzem én semminek nem vagyok ekkora megszállottja, és szerintem az emberek nagy részét inkább csak ez zavarja nem pedig az, hogy szereted, hanem ahogyan szereted.

Az 1. nagyon jól megfogalmazta a problémát, de ezeket a gyerekes dolgokat úgy is kinövik.

Olvastam a Harry Pottert és tetszett, az Alkonyatot is, az is tetszett.A filmek meg egyáltalán nem jöttek be.

olvastam anno a harry pottert, kb 14-15 évesen, de nem mentem el a bemutatóra sikítozni, meg őrjöngeni, nem vettem fel harry potteres pólót, pulcsit, bugyit, nem plakátoltam ki a szobámat a kiscsávó fotóival, stb stb...

sztem ott kezdődik a gáz, hogy valaki annyira fanatikus lesz, hogy már létezni sem tud, ha nem nézi meg a filmet naponta 5x, és nem beszélhet erről éjjel nappal...

szánalmas, h ekkora feneket körítenek ennek a twilight-nak... engem egyébként marhára nem érdekel se a film, se a könyv. idegesítenek ezek a mainstream dolgok...

Amig engem kihagynak a kerdesbol, nem firtatjak a velemenyem rola, addig nem kezdem el magamatol lehurrogni az Alkonyatot.Nekem nem tetszik, mas stilusu konyveket olvasok.Habar a HP-t en is olvastam anno... Az ilyen fajta konyveket nem tartom egy komoly olvasmanynak, de el kell ismerni, van jo oldaluk. Nagyon sok fiatallal ismertetik meg az olvasas oromet, es lehet, hogy par ev mulva mar (ezek hatasara) igazan ertelmes, elgondolkodtato konyveket is a kezukbe vesznek...Es ha meg valaki csak ugy, egy huzosabb nap utan nem szeretne semmi komolyat olvasni (ertsd: aminek mondanivaloja van-mert az Alkonyatnak nincs)az nyugodtan olvasson, szive joga mindenkinek.

Csak engem kimeljen meg a sors tole( no meg a fanatikusoktol)

Szerencsére én még a Harry Potter előtti időszakban voltam tini, így engem még a régi klasszikus gyerekkönyvek szoktattak rá az olvasásra. Persze elolvastam a HP-könyveket is, az első kettőt még akkor, amikor még nem volt belőle film, nem volt így felsztárolva, és tetszettek. Aztán ahogy évente jött az újabb és újabb rész, úgy esett a színvonal. A fanatikusok persze ezt már nem vették észre. Az utolsó könyvet már csak a tisztesség kedvéért olvastam végig, egyáltalán nem tetszett. Látszott, hogy csak a jogdíj miatt írta meg az írónő. Semmi ötlet, sablonos történet, pongyola megfogalmazésok, értelmetlen befejezés.

Filmen az első három részt láttam, a negyedikre már nem vettem mozijegyet, már nem bíztam abban, hogy a következő film talán jobb lesz...

A Twilight-filmet előbb láttam, mint hogy a sorozatot olvastam volna. Először érdekelt, mi ez a tinihisztéria, miért mondják tinilányok ezrei, hogy "a valaha voltlegjobb könyv a világon". A film hatalmas csalódás volt az elvárásomhoz képest: nyálas, klisés művámpír-sztori, Bram Stoker ennek láttán megátkozná a pillanatot, mikor elkészült a Drakulával...

Amikor hallottam, hogy a könyvek állítólag sokkal jobbak, mint a film, elolvatam az egész sorozatot (mindegyiket egy nap alatt, nem kellett hozzá komolyabb agymunka). A végén már angolul olvastam, mert reméltem, hogy eredetiben jobb lesz, nem fog nyáladzani, nem lesz tele összefüggéstelen zagyvaságokkal, klisés jelenetekkel, pongyola és nagyon erőltetett párbeszédekkel... Tévedtem.

Az igazság az, hogy egy Harry Pottert nem lehet összehasonlítani egy 19. századi boszorkány-történettel, egy Twlight-ot pedig egy Drakulával. Aki korábban is sokat olvasott, az elsőre észreveszi a színvonalbeli különbségeket. Kb. olyan, mintha George Sand-t hasonlítanánk össze Danielle Steel-lel. A 19. században az említett írók pont olyan ponyvának számítottak, mint most J. K. Rowling meg Stephenie Meyer könyvei, mégis adtak egy olyan pluszt, amit a mai könyvek nem adnak meg: "virtuális élettapasztalatot". A régebbi könyvek a szórakoztatás mellett tanítottak is, a maiaknak a tanítás már nem céljuk.

Felnő egy olyan generáció, akik már nem fognak emlékezni az olvasmányaik eredeti mondanivalójára, mivel az egyszerűen nincs nekik.

Én ezért szoktam lerángatni a Twilight-mániás kislányokat a fellegekből. Szórakoztató és romantikus regények között is van nagyon sok értékes könyv, sajnos az emberek mégsem ezt "eszik", hanem a cukormázzal leöntött habos-babos történeteket. Ezzel pedig csak még mélyebbre lökik saját magukat szellemileg.

"Már hülyét kapsz a Twilightól. Oké. De miért kell ezt ennyire hangoztatni?"

Miért kell ennyire hangoztatni, hogy jó film/könyv (miközben nem).

Amúgy bonyolult erre válaszolni, hülyeség az egész, nem foglalkozok vele.