Csak nekem volt hatalmas csalódás a How I met your mother évadzárója?

Ahogy olvasgattam a reakciókat, az emberek 90%-a ki van akadva a befejezésen.

Bennem ambivalens érzéseket keltett, el kell telnie egy kis időnek, mire el tudom dönteni hogy tulajdonképpen ez nekem tetszett vagy nem.

De ez ne vegye el a kedved a sorozatoktól. Annyi nagyszerű sorozat van (brilliáns befejezéssel) nem éri meg egy miatt "leszokni" a sorozatokról.

Talán csak kell egy kis idő neked is.

A tény tetszett, hogy mikor megtalálod Ő-t, rá fogsz jönni, miért nem működött addig mással. Pl. Robint is el tudta akkor már engedni nyilván. Minden a helyére került, tök szép és reménykeltő.

Örülök, hogy elgondolkodtató lett a vége, és nem hepiend, de ezek után nem értem, hogy jön ide mégis Robin...jó, sokáig szerette, de mondom, jött Ő ...

Barney visszafejlődése meg...no comment. Jobb let volna ha Queen-nel vagy Norah-val házasodik, akkor megérteném...De robinnal összeillet, ő! és nem Ted.

Kusza egyelőre...

Nem láttod a lényeget, hogyaz egész történet egy szubjektiv mesélése történetnek. Ted szemszögéből. Ted 6 évvel a nagy ő halála után, megint szerelmes lesz Robinba, és ennek az érzelem szempontjából mesél!!! Tehát a szerelmes Ted nem fogja azokat a részeket elmesélni Robinról a gyerekeinek , amiben nem is volt benne. Az esküvő után nem látjuk Robint, csak pillanatokra, mert elöször Barneyval utazgat, aztán a válás után teljesen eltünik.

A szubjektiv elmesélésben benne van azAnya mert Ted számára ő egy igazi, és benne is van hogy örökké szeretni fogja.

Barney meg nem fejlődött vissza, hiszen Robin mellett sem változott meg, épp ezért nem müködött. Csak a lánya miatt volt képes rá.

Szóval nekem tetszett. Az ötlet, hogy Ted , azért mesélt annyit Robinról, hogy megnyerje a gyerekei engedélyét a randizásra...

JAjjmár!

Megtalálta a szerelmet, amit már írtam.És?

Tudta, hogy szeretnie kell minden pillanatban. Meg is tette.

Tök életszagú, mert az életben se mindig fordul elő a szép, együtt töltött öregkor. De tudnod kell, hogy még van esélyed a boldogságra akkor is, ha ŐŐŐ!!! már nincs veled. És ahogy az sem véletlen, hogy ŐŐ!! lett, az sem jelenti a véget, hogy már nincs. Becsülni kell minden pillanatot.

Ez soha nem egy vígjáték volt, illetve igen, de erősen tanító jelleggel, ami főleg az első évadokban tűnik ki, az első részekben biztosan, jó zabályokkal, tanácsokkal, burkoltan.