A szerb filmnek mi értelme?

Jaja, Pasolini iszonyat jól csinálta, hogy amatőr színészekkel is dolgozott (bár azért a főszereplők általában ott sem amatőrök), ettől annyira életszerűek a filmjei.

Néztem amúgy a Szerb filmről kritikát, és kicsit elkezdett átértékelődni bennem, mert végül is a karakterek (a rendező kivételével) egészen hitelesek voltak. Csak nekem akkor is ugyanez a szájízem marad, hogy polgárpukkasztás. Ugyanez a Kés filozófiája (amit mondjuk még nem láttam, csak részletesen elolvastam a tartalmát meg részleteket néztem), az meg azért nem tetszik, mert egy történelmi tragikus eseményt felhasznált szintén a polgárpukkasztásra, holott azokat az eseményeket fel lehetett volna normálisan is dolgozni. Ott sem a durvasággal van a bajom, hanem a hiteltelenséggel (nem hinném, hogy a nővérkék mind úgy néztek volna ki, mint a szupermodellek). De egyébként nem vagyok ellene az erőszak nyers ábrázolásának a filmvásznon.

Ja, én is ezért nem mertem megnézni a Kés filozófiáját, mert igaz eseményeken alapul.

Azért írtam, hogy polgárpukkasztás, mert jómagam is részletesen utánaolvastam, megnéztem túlélők interjúit, sőt ott dolgozó 'orvosokét' is, és nem egészen úgy nézett ki a dolog, ahogy a filmen. A film túloz, az orvosok szinte kéjes örömmel szabdalják a szerencsétleneket, a valóságban inkább az volt az interjúk alapján, hogy az első egy-két alkalom után tök unottan boncolták az üvöltő áldozatokat, sőt az áldozatok is szinte lebénulva mentek be a kezelőbe, mint az állatok a vágóhídra. Iszkanov helyében a mészárolás helyett inkább az egésznek a lélektanára koncentráltam volna, hogy az hogy történhetett meg, hogy orvostanhallgatók ilyennek önként alávetették magukat, holott ők elvileg az emberi élet megmentésére esküdtek fel.