A régebbi nagyfilmek rátok is nagyobb hatással voltak, mint a mai, gyengébb minőségű filmek?

Egyértelmű, hogy miért vannak nagyobb hatással a régebbi filmek a nézőre...Mert jobbak és kész.

Nekem a régebbiek közül a kedvencem Sergio Leone filmjei, főleg akkor amikor Ennio Morricone zeneszerzővel dolgozott együtt. Korszakalkotó filmeket készített, és akkoriban folyamatosan álltak elő újabb és újabb ötletekkel más párosok is. De az idő telik, manapság szinte alig van bármi eredetiséget is tartalmazó film a mozikban. Pusztán a vígjátékok és látványfilmek élik a fénykorukat a filmiparban. És ahogy fogynak az ötletek, előtérbe kerül a pénzmánia...Látják a Hollywood-i fejesek, hogy a lányok többségének (és itt nem az összeset mondtam) bejön a "csillámfiú" ötlet. Ez a zenénél kezdődött, hatalmasak voltak az eladások, így a nagyon sok olyan film érkezik a mozikba, amit értelmes ember nem tud végigülni (pl 1D film is hamarosan). Tehát a kifogyóban lévő ötletek és a sok pénz az oka, hogy manapság már kevesebb a minőségi film

Szerintem ez a filmstílustól függ.

A fantasy filmek - véleményem szerint - jobbak. Elég csak a Gyűrűk urára gondolni, arra nem mondhatod, hogy rossz a zenéje. ;)

A "szuperhős" filmek szerintem jobbak (kivéve pár, pl. nekem nagy kedvencem a 92'-es Batman:

[link] )

A gond inkább azzal van, hogy nincsenek minőségi könnyed filmek.

Illetve a horrorok tele vannak klisékkel.

Nem kell túlmagasztalni a régi filmeket se azért, vannak ott is béna színészi alakítások. Van ami egyenesen nevetséges, a nők pedig csak sikító statiszták voltak általában (tisztelet a kivételnek).

Szerintem nem korszaktól függ a dolog, minden korszakban vannak jobbak, rosszabbak.

A top 10 utált filmem amúgy:

- Transformers (az egy retek)

- Legsötétebb óra (borzalmas, tele van logikai bakikkal, undorító CGI, borzalmas)

- Resident evil (adtam neki párszor esélyt, de mindig elaludtam, nem szeretem)

- Elhajlási engedély (hulladék)

- Másnaposok (nincs SEMMI köze a valósághoz, hányingerem van tőle

- Ted (Alpári poénok)

- A diktátor (mint fent)

- Horrorra akadva 5 (nemrég vettem rá magam, elpazarolt idő, gusztustalan)

- Brüno (undorító, nem vicces)

Mint látod a legjobban utált filmjeim csak újak. De azért nem ítélem halálra ezt az új korszakot.

Itt a top 10(sorrend nem számít):

- A gyűrűk ura trilógia

- Bújócska

- A segítség

- Nyakörv

- Forrest Gump

- Elcserélt életek

- Easy-A (csak angolul)

- Gran torino

- A zongorista

- Ace ventura

Bocsi, hogy nem értek egyet :) amúgy én is szeretem a Terminátort, a 2. a legjobb.

Az Alien is jó volt, nemrég pótoltam be, miután bevallottam ismerősöknek, hogy az Alienek nagyon kimaradtak.

Én amúgy néhány régi könyvadaptációra nagyon haragszok, szóval tényleg nem mind aranya ami.. régi. :)

"Szerintem ez a filmstílustól függ.

A fantasy filmek - véleményem szerint - jobbak. Elég csak a Gyűrűk urára gondolni, arra nem mondhatod, hogy rossz a zenéje. ;)

A "szuperhős" filmek szerintem jobbak (kivéve pár, pl. nekem nagy kedvencem a 92'-es Batman:

[link] )"

Hogy csak egy példát mondjak, ott a '82-es Conan, ami szerintem mérföldekkel izgalmasabb, érdekesebb és fantasztikusabb, mint az a szappanopera-útifilm, amit Gyűrűk uraként ismerünk. A '89-es Batmannél jobb képregényfilmet pedig még nem láttam, sőt, olyat se nagyon, ami picit is megközelíti, de ami azt illeti, a régi Christopher Reeve-es Supermaneket is bármikor elő tudom venni. Van valami báj, élet, vagy nem tudom mi a régi filmekben, ami a maiakból hiányzik. Talán túlságosan iparrá vált a filmgyártás, rutinból csinálnak mindent, a színészek nem igazán életet megélt emberek, túlságosan a lélektelen profizmusról szól az egész. Látványban persze jobbak az új filmek, bár ezzel is tudnék vitatkozni. Engem a régebbi filmek látványvilága sokkal jobban lenyűgöz. Nem is tudom, Herzog Üvegszívje, Fellini Casanovája, de akár az említett Conan, vagy a régi olasz horrorok nekem ezerszer lenyűgözőbbek látvány szempontjából, mint ezek az unalmas számítógépgenerált "műanyag" képek. Egy biztos: ha a tévében 2000-nél, esetleg 2005-nél újabb filmet látok, szinte mindig elkapcsolok pár perc után, ha viszont régebbit, még akkor is ottragadok, ha annyira nem tűnik kiemelkedő darabnak. Nem direkt, egyszerűen előbbiek nincsenek rám hatással, utóbbiak pedig igen. Ebben persze a modern digitálisan agyonszínezett, teal-orange-esített és kontrasztnövelt képeknek is nagy szerepe van, ami számomra émelyítő, zavaró, természetellenes, ronda. Bár sajnos egyre több régebbi filmre is alkalmazzák ezeket a dolgokat tévében és újabb bluray-kiadásokon.