A Sejt c. filmben Carlnak hogyan és mi miatt fejlődött ki a pszichopata énje? Látta valaki?

Köszi a válasz! A szétvágott ló motívuma nekem sem volt tiszta. Miért történt vajon?

Carl pszichopata énjének divatmániáját egyfajta groteszk feminim vonásnak tudtam be. Az édesanyával való kapcsolatot miből szűrted le? Bár az feltűnő, hogy Lopez egyfajta "erős anyafigurává" vedlik át, amikor a végén megmenti önmagától.

Ezek nagyon jó gondolatok! Leírom ömlesztve az enyémeket. Carl-nak hiányzott az édesanyja, aki valamilyen okból nem volt mellette.

Ezt jelzi a 3 "anyakép" is az elméjében. Elhagyta? Az apja szakította el tőle? Nem tudni. Ő is hezitál ebben, mindez a saját identitását is összezavarja.

Az apja talán az anyját is bünteti a kisfiúban.

Carl-nak hiányzik a szeretet, a nőiesség. Továbbá brutális apjától senki sem védi meg. A mostohaanyja túl gyenge. Kettős elvárásokkal szembesül. Egyrészt elnyomják, házimunkát végeztetnek vele, másrészt leminősítenek minden nőiességet előtte (amikor vasalóval játszik(?) azért is megveri az apja, de mosogatnia neki kell...).

Szeretetet keres, mindenáron kerülni akarja a "férfiasságot", mert abból csak olyan durva mintával szembesül, melyet az apjától lát. Ez is viheti a babákkal való játszadozás felé kiskorában. Mellesleg- hiányzik az anyukája, és ez ez igény talán kívülre vetül, ezért babázni kezd. Egyszerre lesz egy szeretetteljes, ámde nagyon "gyenge, esendő, menekülő, megalázott" nőiesség és egy "durva, brutális, gonosz, szadista, groteszk" férfiasság képe, amivel már rögtön meghasonlik. Ő testileg kisfiú.

Később megszületik "domináns" éne, aki ezt a gyermek-ént hívatott védeni, de szintén groteszk módon. Amikor meséli, hogy talált egy sebesült kismadarat, végül a mosogatóba fojtotta- hogy megmentse, rögtön tudni lehet, hogy ez a motívum átvonul az egész filmen. Őt is "bemerítették", akkor egy része meghalt és egy új része született. Mely megmenti az előzőt. Ő is megfojtja a lányokat. Csak úgy lehetnek "babái" mint ahogyan kiskorában kismadara lehetett. A brutális apját most a társadalom váltja fel. Bujkálnia kell és megölnie azt, amit szeret, hogy megtarthassa. Babákat csinál a lányokból. A babázás talán a szeretet, gyengédség jelképe volt egykor, és (sajnos) a gyengeségé is, holott, ha mellette lett volna az édesanyja és így szereti, babusgatja őt, akkor épp az erőé, bizalomé lett volna!

A "domináns" én abban segít, hogy ezt a gyengédséget ilyen fura, kompenzáló módon szerezze és őrizze meg. A lányokkal azonosul is kicsit. A megfojtott lányok sorsközösségbe kerülnek vele, aztán feléjük húzza magát (mazochisztikus elem!) és jelképesen egyesül velük, végül mégis el kell dobnia őket magától, ahogyan talán az édesanyja is eldobta őt és ahogyan neki is meg "kellett" ölnie a kismadarat.

Jelen van mindebben a "domináns", szadisztikus módon védelmező énje is, mely a másik én kompenzálására született. Észre sem veszi, hogy ezzel éppen apja nyomdokaiba lépett.

A film tele van kettős képekkel. Egy férfias módon erős, testépítő nő is látható benne, aki Carl-t segíti az elméjében. Ez szintén jelentheti az anyai erő keresését, csak épp nem tudja a módját, nem ismeri, milyen amikor egy anya, egy nő védelmezi a gyermekét. Épp így talán azért nő a "segítő", mert a férfiasságot minden téren megutáltatta vele az apja. Erősebb férfit önmaga közelében nem lenne képes elviselni.

Ő maga, a gyilkos énje, ahogy említettem, sok feminim vonást tartalmaz. Gesztusok, beszéd, öltözet, stb. terén. Ez az én mégis szadista és "beteg". Nem akar sem férfias lenni (erre az apját ismeri, nagyon rossz példának) sem nőies (erre meg a gyenge anyják, mostohaanyját). A kettő keveréke valahol, a lehető legrosszabb ötvözetben. Valaki, aki a hajdani kisfiút, a sebezhető énjét védelmezi, és gyermeki módon, de immár "nagyban" szerzi meg számára a gyengédség, szeretet immár gyilkossággal és műviességgel átitatott utánzatát. Minden megmerevedik, meghal (a lovas példa- lehet simogatni, de aztán hirtelen szétdarabolják), a lányokból baba lesz, halott, nem ember. Ahogyan babák pótolták az édesanyai szeretetet is.

A végén kell egy igazán erős, szeretetteljes nőfigura, "anyakép" (ez lesz Lopez), aki a szívére öleli a kisfiút, és nőies módon megöli a "gyilkost". Csakhogy, ha nincs az egyik, nincs a másik sem. Ami az egyiknek kard-döfés, az a másiknak fulladás, újra, de már nem a gonosz nyomja víz alá, hogy megölje, hanem visszatér a forráshoz, a vízbe, ahol gyakorlatilag az őt védő énje "megszületett". Szeretettel mártják alá és végre megnyugodhat a lelke. Valószínűleg egész végig erre várt. Megoldásokat keresett volna, kereste a saját identitását, csak épp nem sikerült, mivel nem kedveztek a körülmények.

Kicsit hosszú lett. :)

Még azt elfelejtettem, hogy kicsit olyan lesz ő maga is, az elmebeli gyilkos személyisége, mint egy baba. Sőt, az egész lényege itt már nem is a "babák", hanem a megmerevedett, mű, utánzat szerű dolgok.

A másik fura dolog, épp azt pusztítja el, amire olyan nagy szüksége lett volna (egy nő szeretetére)- a nőket. Lehet ebben egy kis bosszú is, a nőkkel szemben, akik nem álltak mellé, magára hagyták és önmaga "nőies", gyengének megismert részével szemben.

Mégis vágyik "rá", "rájuk". Mégis "ilyen".

Ezért meghasonlott, kimerevedett, nem-élő, nem szeretetteljes az egész, csak amolyan illúziója valaminek.

A nőiesség nem ilyen, csak neki ezt nem volt lehetősége megtapasztalni (ahogyan természetesen a férfiasság sem olyan, mint az apja; a helyes férfiasságot a filmben a nyomozó szemlélteti egyébként. Utal rá, fél mondattal, hogy talán őt magát is érte bántalmazás, kellemetlen élmények. Ezek viszont pont azt segítették elő, hogy a hasonlók védelmére tegye fel az életét. Így ő valahol egy helyes férfi, apaképet, míg Lopez egy nő, anyaképet formál a film során).