Van olyan drámai film amit azért bántál meg hogy megnéztél mert nem voltál elég erős hozza lelkiekben?

23:43

Én értem nézeted és egyetértek veled, hogy az is nagy alkotásnak számít ami ilyen hatással van a lelkedre, ugyanakkor nem tartom figyelmen kívüli tényezőnek, hogy az EGYÉNRE az a bizonyos mű milyen hatással van! Tudod, minden ember egyedi, egyedi világnézettel, értékrenddel, nem mindenki olyan überf,sza és erös hogy képes legyen leszűrni a borzalmat egy (tartalommal és üzenettel rendelkező) hentelés, gyilkolás és bánattengerben 100% osan ép lélekkel távozzon a fotelből.

Mondjuk az alapból a gyenge, hiányos világnézet, énkép és akaraterő ismérve, ha valakit kiüt egy film, vagy azt nem képes építő jellegűvé alakítani, képtelen túllépni azon a sz,rkupacon amit az arcába tolt a mű a tartalom mellett (amiknek bizony benne kell lenniük a filmben, a hatás miatt, meg sokan xy gyilkolás vagy szívfacsaró jelenet nélkül le sem ülnének megnézni egy filmet, mondjuk ez szerintem őket is minősíti)

Az emberek alapból imádják látni a borzalmakat, sírni és azt a kellemes érzést átélni hogy nem nekik kell elpusztulniuk, szenvedniük abban a pillanatban, hanem a képernyőn lévő színésznek. Ez a tragédia élvezése, a lélek egyik társadalmilag elfogadott aberációja, mi több, díjazott dolog is (pl Oscar gala).

Természetesen ilyen filmekre szükség van, hiszen ez a mi világunk, és a borzalmakról nem tudomást venni struccpolitika lenne, illetve csonk világképe lenne sokaknak (rossz nélkül nincs jó, a világ árnyaltsága), viszont (véleményem szerint) jól minősít egy adott személyt, aki csak a drámákért és tragédia halmazokért van oda...