Szervusztok! Keresek két régebbi filmet! Sajnos így, mert nem ismerem a címüket és a rendezőkre sem emlékszem. Ha valaki látta esetleg, segítene és megírná nekem?

Keresek két filmet, melyeket a nyolcvanas évek végén láttam az MTV 1-en. Természetesen a címet nem tudom csak a történeteket Az egyik egy francia (és talán ez bennük a legcsodálatosabb, hogy sem vígjáték, sem szatíra, hanem valahol a kettő között), a másik egy spanyol film.

A francia azzal kezdődött, hogy egy kis poros falucskában meghalt a leggazdagabb szőlőbirtokos, akinek nem volt örököse, és már a ravatalánál súgdolóztak, kombináltak a parasztok, hogy vajon kire hagyja majd a birtokot?

Azonban hamar csalódniuk kellett, mert a végrendeletben az állt, hogy pontosan egy év múlva lehet felbontani azt.

Ment a nagy tanakodás, agyalás, hogy: Most akkor mi legyen? A szőlő addig se mehet tönkre! Nagy nehezen megegyeztek, hogy sorsolásos alapon, minden héten másik gondozza a kertet. Közben elindult a suttogás, meg a tuti infók, tippek, hogy ez, meg amaz lesz a kedvezményezett. Ekkor aztán mindenki a leendő örökösnek vélt parasztnál kedveskedett. Ez ment is egy darabig, amíg nem kellett másodszorra is, és rézgáliccal permetezni! „ A rézgálicra külön szavazás kell!” Erősködött, akinél beütött a peronoszpóra jele… Végül teljesen összevesztek, s a szőlő tönkre ment. Volt egy nagy diófa is a szőlő közepén, mely szintén kiszáradt.

Egy év múltán a végrendelet örökségi záradékában az volt megjelölve örökösül, aki majd a birtoknak gondját viseli.

Ebben a filmben, mellékszereplőként szerepelt egyik kedvenc színészem: Jaques Villeret. Egy ügyefogyott, naiv és nagyon jóindulatú parasztot alakított, (filmbeli neve: „Kicsilouis”, „petit Louis”) akivel üzengettek, és állandóan küldözgették egymáshoz a civakodó parasztok. Ő meg a kis motorjával hozta-vitte a híreket.

A spanyol film, a századforduló utáni gazdasági válság, - (vagy a 2. világháború utáni szegénységben?), erre sem emlékszem. - talált meg, egy kis spanyol hegyi falucskát, amelyben egy öregedő férfi, és egy fiatal társa (talán rokona?), kútfúrásból éltek. Ám egyre inkább elfogyott a víz, és az emberek pénze is. Az öreg (akit Antonio-nak hívtak) elhatározta, hogy ő bizony nekimegy az erdőnek, „beveszi magát”, és beáll hegyirablónak, s fosztogatja az arra járó gazdagokat. El is nevezte magát Főveszejtő-nek. Természetesen a faluban mindenki ismerte, és egy kisebb fiúcskával tartotta a kapcsolatot, aki feljárt hozzá a hegyi erdőkbe. Ám a rablás sem jött be igazán ennek a melegszívű öregembernek, mert nem csak, hogy nem volt ijesztő, de inkább jóravaló volt a külseje is. A fosztogatásban nem támogatta a személyisége sem. Szinte koldult, kéregetett, s bizonygatta, hogy ő mostmár nagyon elszánt és veszélyes. Néha sikerült elvennie egy egy ferencestől az ételét, s némi pénzt, de nem jártak arra gazdag emberek. Hanem feltámadtak a szellemek! A falu néhány holtjának szelleme, akiket szintén ismert még életükben, épp ott kellett, hogy kísértsenek! :) Ezekkel komoly vitákba keveredett, hiszen miattuk az erdő könnyen elnéptelenedhetett. -„ Miért pont itt kísértesz?”-, - „Én nem tudok máshol kísérteni! Majd megtudod te is fiam, ha szellem leszel!”-

A fiúcskát küldte mindig bevásárolni: borotva, szappan, bor, kenyér, pálinka, szalonna… és ő hozta-vitte neki a híreket. A kocsmában ivott a rendőr is, és a fiúcskával rendre megüzente neki, hogy egyszer, ha lejön, „mert 1x úgy is le fog jönni” (beteg lesz, temetés, stb), úgy szét fogja rúgni a sejhaját, ahogyan kell! Nem írhatom itt le az egész filmet, de a végén már úgy koplalt, hogy egy este valóban le kellett mennie a falu szélére. Ám a házban, ahová besurrant, épp a tehén ellett, és csak az asszony volt otthon, (aki egyáltalán nem ijedt meg tőle, hisz tudott róla, s a hangjáról is felismerte), jól leteremtette: –„Hagyd már a bolondságaidat Antonio! Hát nem látod, hogy mekkora baj van itten!”- Így hát segítenie kellett. Megycsinálta a „szülést” szépen, ahogyan kell, s utána kapott egy kis pénzt, meg élemet, s rohant vissza az erdőbe…

Ezek a filmek végtelenül tiszták és „egyszerűek”, nincs bennük világmegváltás, küldetéstudat, gyilkosságok, vér és pirotechnika. És nincs távolságtartás, meg mélylélekteni boncogatás, hanem valami leírhatatlan szeretettel és együttérzéssel mutaja meg a saját butaságuktól, önzésüktől szenvedő embereket. Igazi empátiával közelíti meg az emberi gyengeségeket. A fényképezés tökéletesen kiszolgálja ezt a koncepciót: semmi különleges snitt, kocsizás, nagylátószögek! Végig, mintha 55 mm-es objektívval lenne fotózva. Olyan, mint ha ott lennénk közöttük. Mintha mink is lehetnénk! Miért is lennénk épp mi másmilyenek? A tökéletes emberek? :) Fantasztikus filmek! Hogy miért nincsenek ma ilyen filmek a mozikban?

Ezeknek a címét keresem, hogy átadhassam mindenkinek, mert számomra örök élmények!

Előre is köszönöm a segítségeteket!?