Mért jó a 2.40:1-es képformátum? Mért jó ha az alapból 16:9-es televízió képernyőjének szélein is kihasználatlan fekete csíkok vannak?

Az anamorf 1:2,40-es képarány elég régóta létezik, de mint minden képarány, ez is eredetileg mozifilmek képaránya volt (és most is az).

A HDTV-szabványban szereplő 16:9-es képarány pontos arányszáma: 1:1,85, azaz ez nem annyira szűk, mint a másik. Ilyen képarányú képernyőn nézve a "nagy szélesvászon" alul-felül fekete csíkokat jelenít meg, hiszen nem használja ki a teljes képfelületet.

Ha nem tetszenek a csíkok, vegyél szuper-szélesvásznú tévét is, aminek 21:9 a képaránya:

[link]

A képarányokról bővebben érdemes elolvasni a wiki idevágó cikkét: [link]

Az 1:2,40-es képarányról meg itt olvashatsz részletesebben: [link]

Miért nem nézünk még mindig fekete-fehér filmeket?

Miért nem használunk még mindig gőzgépeket?

Miért nem élünk még mindig barlangban?

Folyamatos fejlődésben van az egész világ, így a filmek is. Kezdetben 4:3-asak voltak a filmek, de aztán valaki kitalálta, hogy megváltoztatja, mert számára az volt a jobb, vagy szebb, abban tudott jobban képet komponálni. Aztán ez terjedt el... kialakultak a szélesebb látószögű képarányok is, hiszen alapvetően még mindig azok hasonlítanak a leginkább a természetes emberi látószöghöz és látószélességhez. Meg az 50-es évektől kezdve, mikor elkezdett a tévé elterjedni, és Hollywood vissza akarta hódítani az elmaradó nézőket, megalkotva a cinemascope-nak nevezett nagyon széles képarányt (pl. Kelopátra, és a többi híres szuperprodukció).

Manapság meg két elterjedt képarány van: az 1:1,85 és az 1:2,35.

Nézzed meg ezt a táblázatot: [link]