Horror filmek után miért félek, pedig tudom, hogy CSAK egy film?
Megnézek valami gyilkolászós filmet, vagy zombis, vagy szörnyest, akkor simán megnézem, de utána nem szívesen mászkálok éjszaka a kihalt utcákon, meg nem szívesen megyek sötétbe sehova.
Nem vagyok már gyerek, nem álmodok ezektől a filmektől rosszat.
De, tudom, hogy az csak egy megrendezett film színészekkel, leforgatott jelenetekkel.
De, mégis utána pár napig kicsit parázok.
Mégis miért?
Ez még az ősemberekhez nyúlik vissza. Miért rajzoltak a barlangok falára? Nem azért, hogy díszítsék azt, hanem mert úgy gondolták, hogy ha megdobálják, megszúrkálják az állat képét, akkor az a valódi vadászatkor is így fog sikerülni. Ezt hívjuk úgy, hogy a kép mágikus természete. Tehát ez egy ösztön, ami még a 20-30 ezer évvel ezelőtt élt őseinktől maradt fent. Az, hogy "A kép mágikus természete" azt, jelenti, hogy önkéntelenül is azonosítjuk a képeket(akár mozgóképeket is) a valósággal. Ezen a képen mit látsz? [link]
Arra gondolsz rögtön, hogy egy almát. Pedig ez nem egy alma. Ez csak sok-sok pont halmaza, mégse arra gondolsz hogy piros pontokat, hanem arra hogy almát látsz. Ugyan ez játszódik le a horror, vagy akármilyen más, például romantikus filmnél is. Hatnak az érzelmeidre, mert ez az ösztön bennünk van. Ha netalántán leszállna hozzánk egy földönkívüli faj, akkor valószínűleg csodálkoznának, hogy mi a fenéért nézzük azt a sok pontot azon a furcsa dobozon, és miért nevetünk, félünk stb miatta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!