Lehet valoság alapja a Mátrix filmnek?

szerintem nagyon-nagy nagyszerű film!és filozófiailag mindenképpen van alapja,gondolj csak bele abba az elméletbe,hogy alapvetően nem létezik obejktív valóság,mert mindenkinek egyéni és szubjektív a sajátja

a kedvenc filmem :)

Én a Mátrixot leginkább Platónnal tudom összehozni!

Platón: Az Állam (VII. könyv) - Barlanghasonlat.

* Van egy barlang, amely "bejárata a fény felé tárul".

* Ebben a barlangban gyerek koruktól fogva embereket tartanak fogva megláncolva, csak egy irányba tudnak nézni.

* A barlang hátsó fala felé néznek, mögöttük tűz lobog, de ezt is takarja egy alacsony kerítés.

* Más emberek járkálnak, beszélnek.

Érdekes a forrást elolvasni, mert mondataiban nagy tanítások vannak, de idézek egy-két részt:

- A barlangban lekötözött emberek - pont olyanok, mint mi.

- Ezek az emberek aligha gondolhatnák, hogy más az igazság, mint ama mesterséges tárgyak árnyéka

- Milyen volna a bilincsekből való felszabadulásuk, és az értelmetlenségből való meggyógyulásuk?

Én írtam a linket anno, most lenne kedvem kifejteni, ha érdekel.

Szóval a Mátrix egy halálrég felvetett filozófiai kérdésből indul ki. Mégpedig abból, hogy létezik-e a külvilág. Idealista megközelítés, mivel az ént helyezi a középpontba. Konkrétan szolipszizmusnak hívják azt, ha úgy gondolod, hogy csupán te létezel igazán, és mindent, amit látsz, tapasztalsz, csupán te vetíted ki, te "teremted". Igaz ez a személyekre, tehát a szeretteidre is, az egész világra. Ha belegondolsz, könnyen elképzelhető, mivel mind az „érzékeink rabjai” vagyunk, tehát csupán az érzékszerveink segítségével érintkezünk, „kommunikálunk” a világgal. Ezek pedig az agyba küldött jelekkel közvetítik számunkra a külvilágot, tehát gyakorlatilag az is elég lenne, ha csupán az agyad létezne, és azt egy gonosz tudós (vagy akár egy isten) stimulálná úgy, hogy te elképzeld ezen világ meglétét. Persze nem feltétlenül kell irányítódnak lennie, lehetsz teremtő is, nem kell teremtett légy. Ebbe nem mennék bele jobban, nem tudom, te mennyire vagy hajlamos a filozofálásra, meddig érted.

Egyébként a szolipszizmus logikailag annyira megdönthetetlen, hogy csupán „hittel”, józan paraszti ész jelenlétével hessegeti el az is a gondolatot, akiben megfordult. Simán lehetséges, hogy te nem is létezel, csupán egy általam kivetített embernek reagálok, aki valójában nem is létezik az én egzisztenciámon kívül.

A szolipszizmus egy extremo-idealista metafizikai gondolat (tulajdonképpen a marxi materializmus 180 fokos ellentéte.) Az egyik legbonyolultabb a filozófiában. Az a probléma, hogy a bírálói közül nagyon kevesen értették meg igazán, mert egy csomó munkahipotézist kell az elején felállítani, hogy valójában megértsd és ne sikkadj el valamilyen nem túl gyümölcsöző irányba. A legrégebbi filozófiai kérdések egyike, amelyik az antik filozófiában és a legtöbb vallásban - persze nem ezen a néven - megtalálható.

Ajánlott irodalom: írd be a google-be az atyafipeca nevet és egy tradicionalista blogra jutsz. Ott külön bejegyzésekben vezetnek be a szolipszizmusba. Amúgy olvasgass Platónt, George Berkeley-t, René Guénont, Julius Evolát, Hamvas Bélát, László Andrást (elsősorban a Solum Ipsum, de a Metafizika és a Tradicionalitás c. művében is) és Erdei Zoltánt (Az egyedüllét fokozatai) a teljesség igénye nélkül! :)