A Scott Pilgrim című film, ki szerint értelmetlen semmitmondó, gagyi sztorijú, hulladék?

ELOHEL

Nem értelmetlen. Te nem érted. Van egy kis különbség.

Egyszerű a képlet: ez a film azoknak szól, akik otthon vannak a retróvideogémer-noiserock-hipszter világban. Ezek az emberek pedig látják, hogy minden egyes apró mozzanata humorral van átitatva, és a végtelenségig ki van dolgoza.

Gondolom neked közöd sincs ehhez a világhoz. Nem kell erőltetni. Ez nem egy jellemtelen popmúvi, ami minden egyes poént memagyaráz, hogy az idióták is értsék.

Szerintem iszonyú gagyi, ami engem alapjáraton nem is zavarna (hiszen mindig készülnek gagyi filmek), de ennyire felmagasztalni, olyan jelzőket ráaggatni, mint "stílusbravúr", ez megdöbbentő és számomra érthetetlen.

De látod, találnak magyarázatot rá: az értetlenek csak nincsenek otthon egy olyan világban, aminek igenis van értelme.

"De látod, találnak magyarázatot rá: az értetlenek csak nincsenek otthon egy olyan világban, aminek igenis van értelme."

:'D

Mi az, hogy egy olyan világ, aminek nincs értelme? Ez egy ugyanolyan szubkultúra, mint bármelyik másik (rockerek, punkok, hiphápperek, és még milliót sorolhatnánk...), mármint egy ugyanolyan szubkultúra paródiája. Eléggé érthető szvsz, hogy ha nem vagy otthon egy szubkultúrában, akkor rohadtul nem fogod érteni, hogy mitől lesz vicces annak a paródiája.

Mondjuk érted, nem kell mindenkinek otthon lennie a hipszterek világában (bár elég nehéz elkerülnie annak, aki akármilyen zene/divat/videojáték-témájú fórumokra jár mondjuk), de az a röhejességen is túlmutat, hogy azt gondoljátok: ha ti páratlan mindenttudásotokkal nem értetek valamit, annak márpedig nem lehet értelme.

Gondolom ilyen alapon ha most tartanék egy kis előadást a negyedhangok és poliritmusok szerepéről a modern jazzben, akkor ugyanúgy megoldanád annyival, hogy nincs értelme. Pusztán mert nem érted. (Ja, ez fullon ugyanilyen helyzet volna.)

A Scott Pilgrim aszerint ertelmetlen, semmitmondo, gagyi hulladek, akinek halvany fingja sincs errol a temarol:

[link]

"olyan jelzőket ráaggatni, mint "stílusbravúr", ez megdöbbentő és számomra érthetetlen."

Ha nem erted, hogy mitol lesz stilusbravur, akkor nyilvan nem olvastad a kepregenyt. (Bar ahhoz mar alapbol kene hogy legyen valami kozod a hipszterekhez.) Attol lesz stilusbravur, hogy meg soha senkinek sem sikerult egy kepregenyt ennyire kepregeny-szeru hangulatban vaszonra vinnie.

"az értetlenek csak nincsenek otthon egy olyan világban, aminek igenis van értelme."

Ez meg az ev szovege. Igen, mar igy marciusban. Dehat nyilvan az indie-zenék, -divatok, -filmek, -kertitorpek sokkal kevesebb jelentosseggel birnak, mint az altalad erdekesnek velt dolgok. *slow clap*

Szerinted minden semmitmondó hulladék, amit nem értesz, vagy nem tetszik? Tipikus tirpák gondolkodásmód...

Egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor láttam amerikai filmben valódi mágikus realizmust, vagyis olyan varázslatos stíluselemeket, melyek az amúgy teljesen realista megjelenítésben tűnnek fel. A Scott Pilgrim a világ ellen viszont egyenesen tobzódik ezekben, szerves részét képezik a történetnek, melyek nélkül az egész film nem is lenne az, ami, legyen szó apró vizuális gegekről, pörgő-forgó csépelésről, vagy éppen hangfestésről (amikor kiírva jelennek meg hangeffektek, pl. lövés, ütés).

Mindezek a vizuális elemek persze - szerencsére - épp olyan fontosak, mint maga a sztori és a cselekmény, így ezek együtt valóban többek, mint a részek puszta összessége. Az alaptéma mindenki által érthető: párkapcsolatok elemzését látjuk, vázolva a felmerülő problémákat és buktatókat. Egy fejlődéstörténet, melyben a szereplőknek problémákat kell megoldaniuk, le kell győzniük az ellenük felsorakozó akadályokat, és végül önmagukkal is szembe kell nézniük, hogy a végén elnyerjék a jutalmat (akárcsak egy Grimm-mese legkisebb királyfija).

Edgar Wright rendezőnek egy egész generáció életérzését sikerült megragadnia, és éppen ezért lehet tökéletesen azonosulni a karakterekkel és a szituációkkal. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindezt kivételes vizuális érzékkel tette, így a végeredmény szemet és fület egyaránt gyönyörködtető keveréke lett a buliknak, videójátékoknak, mangáknak, és persze az eredeti Scott Pilgrim-képregényeknek: osztott képek, játékinzertek, dinamikus sebessévonalak, jó zene, no meg felturbózott és viccesen eltúlzott - vér nélküli! - akciójelenetek, melyek láttán bárki elégedetten csettinthet a nyelvével.