Mitől lettek Magyarországon olyan filmek kultuszfilmek, amiket sehol máshol a világon nem jegyeznek?

A Ford Fairlane itthon és Spanyolországban is a nagyon szabadosan lefordított szinkron miatt lett népszerű, meg úgy tudom, hogy a 90-es évek alatt nagyon gyakori volt a kalózkazettája is.

A Bud Spencer (és Terence Hill) filmek nemcsak itt, hanem egész Dél-, Közép- és Kelet-Európában népszerűek, főleg Németországban. Laza, kikapcsoló, faék egyszerűségű szórakoztató filmek, amiket évtizedek óta nyomat a tévé. Már pusztán azért is népszerűek, mert sokaknak ezek a filmek határozták meg a gyerekkorukat, az emberek egész egyszerűen hozzájuk szoktak. A nosztalgiának nagy ereje van.

Gondolom, az Oscar és Vörös zsaru esetén is hasonló a helyzet. Könnyen hozzáférhető, könnyen emészthető filmek lettek frappáns szinkronnal, amik közelebb álltak a hazai ízlésvilághoz, mint a külföldihez.

Ezek nem kultuszfilmek, inkább népszerű filmek.

Nem nagyon volt választék nyugati filmekből. Pláne nem tévében is látható filmekből. Nem volt nagy verseny.

A Bud Spencer és Terence Hill-filmekkel kapcsolatban az én elméletem az, hogy a Rejtő Jenő-könyvek alapozták meg a sikerüket, azokban vannak hasonló figurák.

A Vörös zsaru meg nyilván jól rezonált itt a (volt) keleti blokkban, mert a szocialista szovjet és a kapitalista amerikai életstílusbeli különbségekre építette a poénjait, ráadásul jelentős magyar közreműködéssel.

Pár filmben összehasonlítva a magyar szinkronnak nagy hatása van: sokkal érzelmesebb a kommunikáció, viccesebb szófordulatok és poénok vannak bennük, eredeti nyelven viszont kissé sablonosnak tűnnek!

Na meg szubjektív dolog is, egyéni ízlés dolga, nálunk lehet hogy több embernek jobban tetszettek, így nagyobb az arány, mint külföldön regionálisan! Na és itt van mégegy lényeg: az ízlés mindenki szabad véleménye és szimpátiája - azt, hogy külföldön nem arattak akkora sikert, miért kellene alapul venni???