A régi színes filmeket hogyan állították elő?

A fényérzékeny anyag ezüstvegyület. Ezüst-bromid, ezüst-klorid volt a leggyakoribb. Kristályos szerkezetű, de a kristályok nem hibamentesek. Fén hatására szerkezetük megbomlik. Az előhívóás során a fényt kapott kristályok fémezüstre és más anyagra bomlanak. Az előhívó gyenge redukálószer. A fixir eltávolítja az ezüst vegyületet.

A kezdetben celluloid szalagra zselatinba ágyazott ezüstvegyületet vitték fel. Ez eddig a fekete-fehér film (nagyon vázlatosan).

A színes szerkezete hasonló, csak három réteg van a hordozón, elválasztó réteggel. Az ezüstvegyülettel együtt színezék is van egy-egy rétegben, és színszűrőként funkcionáló réteg is van.

A kidolgozás több lépéses, mert a fémezüstöt is el kell távolítani.

Egy kis illusztráció a fentihez

[link]

#2

"Eleinte a felvételhez egy különleges felvevőgépet használtak, amellyel sugárosztás útján vették fel a vörös, kék és zöld színkivonatokat. Ezekből a színkivonatokból állították elő a vastag emulziójú matricákat, amelyekből később kioldották az ezüstmentes zselatint. Ezeket a filmszalagokat megfelelő festékkel bevonták (szubtraktív színekkel: sárga, ciánkék, magenta), majd egymás után a fekete-fehér pozitív filmmásolatra nyomtatták. Ezzel az eljárással igen gazdaságosan lehet tömeggyártásra színes filmeket készíteni, további előnye, hogy a színkivonatok időállók."

A többrétegű filmet a 40-es években találták fel, az 50-es évekre terjedt el. A kérdésben a 30-as, 40-es évek szerepel.

A legkorábbi kísérletek a színes filmekkel a kézi színezés és tintázás voltak. Ebben a módszerben minden egyes filmkockát kézzel színeztek meg, vagy tintáztak különböző színekkel. Ez rendkívül munkaigényes és időigényes volt, de látványos eredményeket hozhatott.

A színes filmkészítés egyik korai technikája a két- és háromszínes rendszerek voltak, amelyeket a 1920-as és 1930-as években használtak. Ezek közül a legismertebbek a Technicolor rendszerek voltak.