Miért van az hogy ha 1 híres videojátékból csinálnak filmet általában elég rossz lesz a végeredmény?

Mert két alapvetően nagyon eltérő médiumról van szó, és ami az egyik formában működik, közel sem biztos hogy a másikban is fog. Ugyanez megfigyelhető más médiumváltásoknál is, amikor egy könyvből vagy képregényből készítenek filmet. Persze ezen esetekben is akadnak zseniális alkotások, de jóval több a gyengére sikerült film.

Konkrétabban a játékok esetén is ott a probléma, hogy egy-egy játék jellemzően sokkal hosszabb idő, mint egy film. Ami vagy egy erősen lebutított, vagy egy össze-vissza vagdosott, vagy egy teljesen átírt történetet fog eredményezni a mozivásznon. És hát egyik sem egy igazán nyerő felállás. Vagy ugye a játékoknál az élmény szerves része, hogy te, a játékos legalább valamilyen szinten irányítod, befolyásolod az eseményeket, amit egy film semmilyen formában nem képes visszaadni. És vannak még ilyen problémák, amik miatt eleve egy nagyon nehéz műfaj játékot filmre átültetni. És az ilyen bajokra még rájön, hogy az ilyen filmek sokszor nem is többek, mint hogy Hollywood megpróbálja meglovagolni egy sikeres videojáték hírnevét, remélve hogy a hírnév úgyis elég nézőt becsábít majd a moziba. Vagyis nem elég hogy egy eleve nehéz műfajhoz nyúlnak, még törekvés sincs sokszor egy ténylegesen minőségi alkotás létrehozásához.

Ami jól működik egy játékban (ahol öncélú játékos szórakoztatás van, az ő irányításával), az nem működik jól egy filmben, ahol ki is kell találni valami értelmes történetet köré gyakorlatilag a nulláról. Ráadásul ahol korlátozva is vannak, ahol még kötik a készítőket a játék szabályai, világa is. Azon belülre kell kényszeríteni mindent.

Csoda hogy van néha picit is értelmes játék->film adaptáció.

#4

Valószínűleg ott is az lenne a baj, hogy egy ilyen összetett történetet nem lenne elég idő kibontakoztatni másfél-két óra alatt.

A legfőbb gond, hogy a legtöbb játékban, amelyből eddig film készült nincs annyi "tartalom", hogy az interakció nélkül megállja a helyét.

Egy jó filmhez megfelelő alapanyag kell, és olyan filmesek, akik értik mindkét médiumot.

Az önmagában nem probléma, hogy egy játék hosszú. A hossz a legtöbb esetben az interaktív részekből és a rengeteg sallangból fakad (pl. gyűjtögetés, minijátékok).

Akár egy hosszabb nyílt világú játékból is lehet jó film, csak a lényegre kell koncentrálni, és nem feltétlenül az egészet adaptálni. Az sem ördögtől való gondolat, ha egész egyszerűen a játék világát, és karaktereit használják fel, nem pedig az adott játék cselekményét filmesítik meg.

A legtöbb nem videojátékból adaptált film rossz, nincsen abban semmi különleges, hogy a videojáték adaptációk is hasonló arányban azok.

Az sem segít, hogy a videojáték történetek amúgy elég nagy arányban értelmetlenek vagy kidolgozatlan, amatőr világok. A könyvadaptációknál pl. el tudják választani az ocsút a búzától, mert egy rossz könyv ritkán jut el odáig, hogy filmet készítsenek belőle, míg a jó könyvek bizonyosan profi írók munkái. A videojátékok világát viszont többnyire kocka programozók írják, nem irodalmárok vagy bölcsészek, így általában elég szar munkát tesznek le az asztalra ami tele van ellentmondásokkal, logikátlan elemekkel.

Általában két alapvető probléma van:

1.) A játékot csak a brand recognition miatt licencelik. Megveszi a filmes jogokat egy stúdió, akit nem érdekel a játék, aztán kiosztja egy rendezőnek és egy forgatóköny írónak, akiket szintén nem érdekel a játék, és az eredmény egy olyan film lesz, aminek hunyorítva van egy laza kapcsolata a játékkal, de ez a kapcsolat inkább útban van, minthogy az élmény része lenne.

2.) A játék egy interaktív médium, ahol a történetmesélés része a gameplay. Emellett a rövidebb lineáris sztori alapú játékoknál is 6-8-10 órányi tartalomról beszélünk. Így megtapasztalni egy történetet sokkal mélyebb benyomást kelt, mint passzívan végignézni. Pláne, hogy az interaktivitás hiánya miatt a filmnek muszáj szájbarágósabbnak lenni.