Van olyan film amit nem néztél meg az elmúlt évtizedekben, mert gagyi kategória volt neked és utólag mégis beleakadtál és egész jónak tartod? Melyek ezek?

Titanic. Sok-sok évvel a megjelenés után néztem meg. Utáltam a nyáladzást, a zenéjével is csordultig voltam. Végül megnéztem, pozitív csalódás volt.

Mostaniak közül a Barbie. A bemutató alapján nagyon gagyi volt. Aztán annyit szidták és olyanokat magyaráztak bele, amit nem tudtam elképzelni, hogy tényleg benne van. Megnéztem és egész jó, vicces. Nyilván nem gyerekfilm, akkor se, ha Barbie babák szerepelnek benne.

A függetlenség napja (1. rész)

Apám a ‘90-es évek végén 2x megnézte. Engem nem érdekelt - a Fehér Ház, az elnök, politikai dolgok - ilyesmi fajta rémunalmas filmnek gondoltam akkor, aztán mikor néhány évvel később megtudtam, hogy miről szól valójában, megnéztem, és pozitív csalódás volt, izgalmas, érdekes. Azóta még párszor láttam. Ehhez képest a 2. rész nem szólt akkorát, mint amire számítottam!

Traffic, Jogász illetve sok más lassú film.

Régen egyáltalán nem volt hozzájuk türelmem, de most valahogy más volt és rájöttem, hogy baromi jó filmek.

Walter Mitty titkos élete

Első nekifutásra nem is tudom, 10 percet tudtam elviselni belőle, nem fogott meg a sztori, hogy a főszereplő konkrétan egy álomvilágban él, és bárhol képes elkalandozni, így a film összemossa a képzeletet a valósággal. Hozzáteszem, Ben Stiller nem tartozik a kedvenc színészeim közé, így ez is indok lehetett, hogy nem néztem tovább a filmet. El is felejtettem az egészet, évekig eszembe sem jutott a film. Kristen Wiig (khm, tetszik na, pedig 15 évvel idősebb 😀), a női főszereplő bár olyan sokat azért nem szerepel, Wikipédián olvastam, hogy szerepel ebben a filmben. Nem tűnt akkor fel, mikor először megpróbáltam megnézni. Hát tegyünk egy próbát. Teljesen jó film. Sőt, kifejezetten jó film, sokkal több van benne, mint amit elsőre gondoltam. Azóta Ben Stillert is jobban elviselem.

Éhezők viadala (összes rész)

Ezek a "modern ifjúsági" filmekkel előítéletes vagyok. A 2000-es, 2010-es években kb. bárki írt egy ilyen tinihősös filmet, garantált a megfilmesítés, nyilván sarkítom. Nem néztem meg, nem is érdekelt, annyit tudtam, van valami hülye verseny (a viadal) ahol az utolsó nyer. Aztán mikor a Netflix-en fent volt, mondom megnézem. Óó, a főhősnéni Jennifer Lawrence? Érdekes... (Ő is tetszik, ő meg pont a korosztályom, 2 évvel fiatalabb 😀) De szeretem a disztópikus filmeket is, ez meg eléggé az, ez nekem teljesen új infó volt, egyből megtetszett a sztori, a négy filmet egyben értelmezve szintén kellemes meglepetés volt.

Kamaradrámák

Ez egy filmműfaj, sokszor csak drámának írják, azon belül ha van ilyen kategória, akkor kamaradráma. Egyszer az éjszakai órákban nem tudtam aludni, kapcsolgattam a TV-t, hogy valamit találjak, amin majd elalszom. Feljött egy film, 12 dühös ember, feltűnt, hogy fekete-fehér, mi ez, az EPG (műsorújság) írja hogy micsoda, info gomb, mit ír... Hm... érdekes... és végignéztem, végig lekötött. Másnap rákerestem, olvastam róla, hát a műfaja kamaradráma. Értsd: ezek "beszélgetős filmek", egy helyszín, kevés szereplő, a feszültség/konfliktus mindig a szereplők közötti párbeszédek adják. Előtte nem szerettem az ilyen filmeket, mert "unalmasak". Nem azok. Azóta az egyik kedvenc filmműfajom. De szerintem sokat számított, hogy a műfaj egyik, ha nem a legjobb filmjével találkoztam először.

Na a 12 dühös ember tipikusan az a film, amit teljesen mindegy mennyit fogom nézni, nem fog tetszeni.

Szerintem gagyi film, nagyon gyenge, ahogy mindenkit meggyőzött...

#5 Ajánlom neked A hely c. filmet. Egy helyen játszódik, beszélgetős és tényleg jó, nem unalmas.

[link]