Mi ez a hollywoodi sztrájk mostanság?

A kérdésed erősen provokatív. Gondolod, hogy csak sztárok vannak? Egy szuperprodukcióban 30-40 szereplő is lehet, és még a főszereplők sem biztos, hogy nagyon nagy nevek. De ha azok, mennyi szerepel egy produkcióban? 1-4 a gyakori. És a többiek?

De teljesen mindegy. Tiltakozhatnak a milliárdos vagyonra szert tettek is, ha a körülmények nem olyanok.

Amikor nálunk a légi-irányítók sztrájkoltak, sokan puffogtak a milliós fizetésük miatt. De miért ne tiltakoznának, ha más országban többszörösét kapják?

A forgatókönyvíróknak az egyik bajuk az volt, hogy a ma még ugyan kezdetleges AI ne vegye el a munkájukat. A másik pedig a megváltozott forgalmazási szokásokból ered. Ne csak a mozis vetítések után kapjanak pénzt, hanem a streaming szolgáltatóknál jelentkező nézőszám szerint is.

Ezt szakmai szolidaritásnak hívják, amiről igazán példát vehetnének nagyon sok helyen, hogy ha a szűkebb vagy tágabb társadalmi közösséged harcol a jobb megélhetési feltételeiért, akkor nem kötözködni kell, hanem beállni melléjük, hogy nekik is és magadnak is jobb feltételeket harcoljatok ki együtt.

A színészek mind ugyannak a színész szakszervezetnek a tagjai. Mindegy, hogy valaki világsztár és sztár gázsit kap, vagy névtelen hullákat játszó mellékszereplő aprópénzért - amiből sokkal több van, mint a sztárokból, viszont az ő érdekérvényesítő képességük sokkal gyengébb, mint a sztároké. Ezért nagyon fontos, hogy együtt álltak ki egymásért és ezzel együtt saját magukért is.

Ez a sztrájk nem alapvetően a kevés nagy sztár pénzéről szólt, hanem főleg a nagyon sok kis pénzű színész pénzéről. A nagy sztárok nem azért szálltak be, mert ők többet akartak kapni, hanem mert ők is tagjai a szakszervezetnek és támogatják a többiek követeléseit, hogy nekik jobb legyen. Meg mert a nagy sztárokra oda is figyelnek, míg a kis ismeretlen színészekre nem. Persze a nagy sztároknak is jobb lesz valamivel a változásoktól, csak nekik sokkal kevesebbet számít, mint a kisebb pénzű, kevésbé ismert színészeknek.

Nem is csak az volt az egyetlen követelésük, hogy több pénzt kapjanak, hanem hogy pl. ne lehessen őket csak úgy az egyre fejlődő AI és CGI megoldásokkal helyettesíteni, a beleszólásuk nélkül bármit megcsinálni a digitális másolataikkal. Ez már sokkal inkább érinti komolyan a nagy sztárokat is.

Ugyanígy a forgatókönyvírók is egységes szakszervezetben tömörülnek és mindegy, hogy valaki blockbusterekben dolgozik kiemelt pénzért, vagy apró pénzért vacak sorozatokban.

Ők sem csak azért küzdtek, hogy több pénzt kapjanak, hanem hogy pl. ne lehessen őket csak úgy AI megoldásokkal helyettesíteni. Meg azért is hogy a produkciók ne alkalmazzák azt az egyre gyakoribb megoldást, hogy össze-vissza cserélgeti a forgatókönyvírókat egy filmen. Gyakori, hogy mindenki kis darabkákat ír meg belőle, mindenki más munkáját dolgozza át meg át meg át újra. Ebből így egyrészt értelmetlen férc művek születnek, ahelyett, hogy egy valaki megírná rendesen és normálisan kapcsolódnának egymáshoz a részletek. Másrészt meg ez anyagilag és munkaszervezésileg is képtelenség, mert leszerződsz egy filmhez és képtelen vagy tervezni vele, hogy mennyi ideig fogsz velük dolgozni, mert egyik napról a másikra lecserélnek valaki másra, aki aztán szétbarmolja a teljes addigi munkádat.

A szakszervezetek tagjai együtt, egységben sztrájkolnak, hogy minden tagjuknak egységesen jobb feltételeket harcoljon ki, mert egységben az erő. Ha mindenki külön-külön alkudozik, az eltérő eredményeket hoz. Aki erősebb, híresebb, fontosabb, jobb érdekérvényesítő képessége van, az jobb feltételeket tud saját magának kialkudni, a másik meg megkapja, hogy ha nem tetszik, akkor el lehet menni utcaseprőnek.

Ha viszont a szakszervezet egységesen sztrájkol és még a világsztárok sem hajlandók dolgozni, amíg az ismeretlen társaik is megkapják, ami nekik jár, mert ők is a szakszervezettel tartanak, akkor a stúdiók kénytelenek lépni, mert statisztákat találhatnának másikat, de világsztárokat nem. Meg ugye statisztákat se találnának másikat, mert mindenki sztrájkol, az is, aki beugorhatna a többi sztrájkoló helyére.

A pénzügyi követeléseik sem csak úgy a több pénzről szóltak, hanem arról, hogy változik a világ és a fizetésük számítási módja kövesse ezt a változást. Filmekénél sok esetben nem csak a sztárok, hanem akisebb szerepeket játszó színészek és a forgatókönyvírók is a film nézettségi adatai, piaci eredményei alapján kapják a fizetésüket.

Régen a filmipar első sorban a mozi és tévé sugárzásból élt, ez alapján számolták a gázsikat és ezek alapján szabályozták a szerződési feltételeket is. Viszont ez a régi rendszer egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy ma már lényegesen több pénzt keresnek a stúdiók a streamingből, mint a mozi és tévés vetítésekből. Ezért időszerű a filmgyártásban dolgozók szerződéseit úgy módosítani, hogy ne csak az egyre jobban háttérbe szoruló mozi és tévé bevételek határozzák meg a bevételüket, hanem a streaming is.

Ez olyan, mintha az utcaseprőknek még ma is az alapján számolnák a fizetését, hogy mennyi lócitromot sepertek össze, miközben ma már a műanyag palackokkal nagyságrendekkel többet kell dolgozniuk, mint a lócitrommal.