Az indiánok erőszakossága csak egy válasz volt a fehérek erőszakosságára?

"hitdják"

Az mi?

Legfantáziadúsabb módszerekről az apacsokról szóló művekben lehet olvasni.

Na jó, kérdező!

Először is, amiről beszélsz, az nagyon lesarkított része - az egyébként szomorú - valóságnak.

Többet kéne olvasnod az amerikai indiánokról... sokkal-sokkal többet!

Másodszor: ez valószínűleg meglep Téged, de a skalpolást az indiánok pont fehérektől (spanyol gyarmatosítók) tanulták meg!

Bizony!

Amikor Cortez, Pizarro és Alvarando majd később Orellana is (az első konkvisztádorok) elkezdték irtani az indiánokat a felfedezéseik során, akkor három spanyol aranyat fizettek egy férfi indián skalpért, kettőt egy nőért és egyet a gyerekért.

Ezt tanulták meg az indiánok és - bár nem minden törzs - vették át a spanyoloktól.

De ami a kérdésedet illeti:

Mert az őrnagy x év katonai szolgálat után eljutott oda, ahonnan nincs már visszaút: az életének a hiábavalóságához.

A tettének konkrét előzményei ugyan nem derülnek ki a filmből, de - némi háttérismerettel és gondolkodással azért - meg lehet fejteni.

Az 1865 utáni években (észak - dél polgárháború után vagyunk) a lovasságnál szolgálni nem kimondottan a katonai karrier csúcsa volt (persze attól is függ, ki mit ért karrier alatt... George Armstrong Custer, a 7.lovasezred tábornoka pont ennek az időszaknak köszönhette a halálig tartó hírnevét, de aztán jött a Little Big Horn - i csata...).

Az országot újjá kellet építeni a polgárháborús pusztításoktól, volt konföderációs(déli szimpatizánsú) katonák járták a határvidéket és raboltak, fosztogattak, és - sokszor - gyilkoltak is, nem kis gondot okozva a lovasságnak, valamint újra előtérbe került az un. indián - kérdés (az indiánok szegregációja), valamint Texas -tól délre gyakorlatilag nem volt törvény, így a banditák és a vadnyugat valamennyi kalandora és söpredéke ott vert tanyát.

Na most egy határvidéken szolgáló lovassági őrnagynak ezt mind meg kellett tapasztalnia, és kezelnie is kellett valahogy, .....ha tudta.

Az őrnagy látta a pusztítást és a halált a határvidéken és nem nagyon tudott tenni semmit ellene - mondjuk mások sem.

Egyformán látta az indiánok által elkövetett pusztítások nyomait - akik egyébként mindössze csak a családjukat és a földjeiket védték- mint a volt katonák rablásait vagy a banditák tetteinek eredményeit, és - egy idő múlva - besokallt, elege lett.

Az ilyen tapasztalatok, de leginkább az, hogy nem tud megakadályozni semmit az eseményekből, egy idő múlva felőrlik az embert, idegileg-fizikailag egyaránt. De legjobban abban a hitében ringatják meg a katonát, amiért vállalta annak idején a szolgálatot (a szabadságért, a hazáért harcolni (meghalni), az elesetteket segíteni, az értelmetlen pusztítást megakadályozni).

Aki a hitét elveszíti , az egyúttal az önbecsülését is elveszíti, ez pedig egy katonánál hatványozottabban jelentkezik, mint egy átlagembernél.

Még a west Point - on se tudják megtanítani, hogy mihez kezdjen a katona, ha a hitét elvesztette.

Így eljutott az őrnagy arra pontra, hogy értelmetlen az egész további élete.

Nem tudom mennyire figyelted meg, de az őrnagy a végzetes tette előtt azt mondja: "dicső lovag, látja, a nadrágomba pisáltam. És ezen már nem tud segíteni senki."

Majd - hadnagy távozása után - fejbe lövi magát.

Nyilván lehetett volna más döntést hozni,de Ő így döntött.

Na hát, nagyjából ezért.