Én vagyok aki félreérti vagy igaza van páromnak?

Nekem egy pszichiáter gondolata jutott eszembe, aki óva intette a pszichológiával hobbi szinten foglalkozó páciensét attól, hogy másokat diagnosztizáljon.

Ezek csak laikus feltételezések. Bizonyos tünetek egyezhetnek, de még nem áll fenn a kórkép, főleg ennyiféle, amit felsorolsz. Pl. az én bátyámnak is voltak gyerekként olyan dolgai, ami egy autista gyerekre is jellemző, de mégsem az.

Maximálisan egyetértek a hármas válaszolóval. Nem láttam a filmet, úgyhogy bocsi, ha off, de sok diagnosztikus kórképnek vannak idői kritériumai (pl. a tüneteknek X életkor előtt jelentkezniük kell, vagy legalább X héten/hónapon/akármin keresztül kell fennállnia). Nem hiszem, hogy a filmből kiderül, hogy ezek a tünetek mióta állnak fenn, más kritériumokról nem is beszélve.

Vannak szülők, akik furcsállják a gyerekük ilyen-olyan viselkedéseit, ezért elviszik a pszichológushoz/pszichiáterhez, aztán kiderül, hogy a gyereknek semmi baja. Mások meg elkönyvelnek dolgokat "normálisként", aztán szegény gyerek felnő egy-két nem diagnosztizált kórképpel (így nem kap célirányos fejlesztést, stb). Az az egy dolog biztos, hogy a laikusoknak sokféle elképzelése lehet arról, hogy hogyan kéne egy gyereknek viselkednie, de azok az elképzelések nem feltétlen helyesek. Visszagondolva a gyerekkoromra, nekem is volt több ADHD-s tünetem, sőt, talán egy-egy autizmusra utaló is, de 100%, hogy sem autista, sem ADHD-s nem vagyok.

Ez csak egy film. Azt írnak bele, amit akarnak, mindegy, hogy az mennyire reális. Tök felesleges ezen veszekednetek. Ha esetleg a jövőben ilyen helyzetbe kerülnétek a potenciális gyereketekkel, akkor vigyétek el szakemberhez, mert egyedül neki van megfelelő képzettsége ezen a téren, de ne ti akarjátok diagnosztizálni.