Hogy tetszett nektek a Prehistoric planet sorozat?

Sokadjára is csak elmosolyogtatott, hogy hogy lehet valami ilyen baromira jó. Ahogy végére értem az 5. résznek, egy pillanatra mondhatni picit üresnek is éreztem magam. Ugye jóból is megárt a sok, de ebből a jóból még eltűrtem volna egy-két részt.

Nem tegnap volt, hogy elkezdtek érdekelni az őslények, még az sem, hogy valódi állatokként kezdtem gondolni rájuk ahogyan illene, mégis iszonyatosan ledöbbentett az, amiben részem volt ennek az 5x40 percnek a leforgása alatt. Csak hogy egy példát említsek, ott van a Velociraptoros akció, amikor ugrálnak le az egyre meredekebb szirtekről a kis pteroért. Fenomenális.

Részemről nem volt olyan tényező, ami különösebben szúrta volna a szemem. Lehet, hogy ez a sorozat nem volt hibátlan, viszont biztos vagyok benne, hogy nagy hatása lesz az őslények megítélésében a nagyközönségre, így pedig remélhetőleg csak egyre több és jobb hasonló ilyet kaphatunk még.

1

Itt van a Wikipédia szerintem ez szintednek felel meg. Nyisd meg majd olvasd a ,,fosszilis bizonyítékok" pontot.

[link]

1

Azok nem dínók és nem is éltek velük egy korban. Szóval neked nincs is kedvenc dínód és a kedvenc haladról és cetedről meg semmit nem tudsz.

A dínok meg tollasak.

Engem nem nyűgözött le annyira, mint sok más őslénytan-kedvelőt, bár a végére már jobban ráéreztem a sorozat stílusára.

Főként az zavart, hogy egy az egyben a Planet Earth dokumentumfilm formátumát másolták le, ami szerintem nem a legoptimálisabb egy őslényes ismeretterjesztőnek. A rövid, többnyire összefüggéstelen jelenetszösszenetekbe kevés információ fér el és nem adják a néző tudtára, hogy mi alapszik konkrét bizonyítékokon és mi spekuláció. Készítettek ugyan pár perces extra videókat, amikben elmagyarázzák egyes jelenetek tudományos oldalát, de ezek túl rövidek és csak egy adott jelenettel foglalkoznak, így az epizódokban látható dolgok jó 90%-a továbbra is összezavarhatja az átlagos nézőt.

Erre igazán odafigyelhettek volna a készítők, hiszen tudják, hogy a néző mennyire megvezethető és hogy manapság sok támadás éri a tudományos közösséget. Sajnos nem egy olyan reakcióval találkoztam már, ami hazugságnak, propagandának és szándékos népbutításnak tartja a sorozatot. Néhány iszonyat gyűlöletkeltő, embertelen kommentet is olvastam. Ha a készítők világosabban tisztázzák, hogy mik a műsorban a tények és mire alapozták a spekulációt, azzal már előre bevédhették volna magukat az ilyen idiótákkal szemben és szerintem ezt a legtöbb normális néző is méltatta volna. A paleontológia ma nincs olyan helyzetben, hogy bármit kitehetnek a néző elé tudományos címszóval és ők azt csak úgy elfogadják. Erősebben, közérthetőbben kell terjeszteni az ismereteket, de azt is el kell magyarázni, hogy ezeket mire alapozzák, nehogy a laikus néző azt érezze, hogy átverik.

Az alapelgondolás tehát szerintem dicséretes, de a kivitelezés lehetett volna átgondoltabb. Jóval több infó elfért volna a sorozatban, ha megvariálták volna a formátumot. Több jelenet meglehetősen semmitmondó és unalmas volt, szerettem volna egyes állatokból többet látni és tanulni. Különösen bosszantott, hogy a magyar-román dinókról alig esett szó és a szigeti zsugorodás elméletét elő sem vették, pedig adta magát a lehetőség. Hallani akartam, Attenborough hogy birkózik meg a Magyarosaurus nevének kiejtésével... hát sehogy.

Jó volt, hogy az állatok állatokként viselkedtek, semmi sem bömbölt feleslegesen, a mozgásuk életszerű volt, néha imbolyogtak, megbotlottak, nem volt túl szembeötlő antropomorfizmus és hatásvadászat. Sokszínű viselkedésmintákat mutattak be, de azért jól esett volna látni valami látványosabb vadászatot vagy ölést, ami nincs növények mögött cenzúrázva. Ebben a tekintetben szerintem túl visszafogott volt a sorozat. Túlságosan arra mentek rá, hogy őslényábrázolási klisékre reagáljanak és ritkán látott helyzetekben jelenítsék meg az állatokat az ezerszer látott közhelyek helyett. De a klisék nem mindig rosszak vagy tudománytalanok. Megnéztem volna ezekkel az effektekkel egy életszerű, naturalisztikus harcot a T. rex és a Triceratops között. Inkább mutatták volna ezt, vagy valami érdekes új spekulációt a századik lassan sétáló dinós jelenet helyett, amiktől a sorozat végére már a falra másztam.

Összefoglalva tehát ez nekem kicsit nyers volt, a tudományosságot és a túlzásba nem eső spekulációt, a lehetőségek kiszélesítését támogatom, a Planet Earth stílusának utánzását viszont már nem. Számomra a Walking with Dinosaurs felépítése továbbra is vonzóbb. Tudományos szempontból és az effektek tekintetében a Prehistoric Park természetesen magasan veri, de a tudomány és a grafika úgyis fejlődni fog. Pár jelenetben a CGI már így is sántított. A zene is egészen feledhető volt egy pár dallamtól eltekintve. A WWD nekem tetszetősebb módon ötvözte az ismeretterjesztést és a narratívát, összefüggő történeteket mesélt el, miközben kitért a tágabb ökoszisztémák és spekulatív viselkedésminták bemutatására is. Nem érződött unalmasnak vagy önismétlőnek, és hatásvadászatba csak ritkán bocsátkozott. Minden résznek megvolt a saját hangulata és emlékezetes zenei világa. A Prehistoric Planet megvalósítása számomra nem ennyire megkapó.

#6: Az a sauropoda dinoszaurusz szerintem nem Magyarosaurus volt a végén, mert nagyobbnak tűnt, és más testalkatú is volt, mint amilyennek a 2011-es Planet Dinosaur-ban volt ábrázolva, melynek a narrátora, John Hurt elég jól ejtette ki egyébként a Magyarosaurus nevét abban a Planet Dinosaur epizódban. A szigeti zsugorodásos dolgot nagyon jól bemutatva megtalálod abban a PD epizódban. Persze abban a Hatzegopteryx közel sem volt olyan élethű, mint a Prehistoric Planet-ben, amelyben döbbenetesen élethű volt. A Planet Dinosaur-ban egyébként nekem nagyon tetszett a prezentálási technika, ahogyan tetszetősen bemutatták a fosszilis bizonyítékokat például, vagy összehasonlításokat ma élő állatokkal vagy funkcionális dolgokat, mint például a légzést. Szerintem a 2011-es PD egy alulértékelt alkotás. Nem törekedett túl nagy élethűségre, de eléggé szórakoztató és érdekes információkat közlő doku-sorozat volt az.

De visszatérve a Prehistoric Planet-re:

Sokkal élethűbb és éppen ezért szerintem egyértelműen jobb a Prehistoric Planet mint a Walking with Dinosaurs, mert szerintem az élethűség, a valósághoz a lehető legközelebb kerülés a leglényegesebb szempont - persze a WWD szintén nagyon jó, és kedvelem én is a mai napig, de ez a sokkal újabb dokumentumfilmsorozat lenyűgözőbb, látványosabb és nagyon hihető, meggyőző. Néhol persze még ebben is vannak kevésbé jól sikerült CGI ábrázolások mint például az az ankylosaurida-féleség a leégett erdőben, de például a legtöbb dinoszaurusz, meg a pterosaurusok meg a mosasaurusok is döbbenetesen élethűre sikeredtek.

Illetve nekem pont az tetszett, hogy általában nagyon mindennapi pillanatokban ábrázolták az állatokat, nem olyan nagyon érdekes tevékenységek közben, viszont az élethűségüknek köszönhetően mégis lenyűgöztek engem. Hasonlított a 2013-as Africa természetfilm-epizódokra is, látványosság meg közelképek tekintetében (a pihenő Tarbosaurusos részt a köztük legyekre vadászó gyíkkal egyébként minden bizonnyal a pihenő oroszlános ugyanolyan jelenetből vették át, onnan másolták le).

Jó volt például már rögtön az elején, hogy egy mai kérgesteknőshöz nagyon hasonló kinézetű, de nyilván nagyobb teknőst fordított fel a hátára a "Zsarnokgyík király".

Elképesztően élethű volt még benne például az óriási Dreadnoughtusok lassú mozgása is, vagy a felébredő Tarbosaurus. Vagy a sisakos kazuárra nagyon emlékeztető Corythoraptor, hogy csak pár példát említsek.

Most csak ez a pár gondolat jutott eszembe, nem írtam egy komoly elemzést, de hátha a hozzászólásomhoz kapcsolódóan még eszébe jut valakinek valami.