Milyen nyelvjárással beszél Szabó Gyula a Magyar Népmesék sorozatban?

Az már mégis csak sok! egy mázsa arany = ammá mégiscsak sok! emmázsa aran

Utóbbi verzióhoz hasonló kiejtést Makó mellett, Kiszomborban hallottam, ott hagyták el a "ny" végű szavakról az ipszilont. Ott hallottam az "ö-zés" mellett bárány helyett báránt, igaz, a varjúból meg varnyú lett.

Nem tudom, Makó környékén is használják-e "az és" helyett a magánhangzómentes, inkább székelyföldre jellemző verziót

hol és melyiken= hun s melliken, volna = vóna

ördöggel = ördögge, megyek = menek, pedig = peig, kell =kő, körül =körű,

ijeszteni = ijjeszteni, földhöz = fűdhő, megyek = menek ... stb

Remélem, nem tévedek nagyot : valahová "Csongorád" megye környékére lőném be talán, arrafelé délvidékre.

A mesén belül szerintem több tájszólás is keveredik, bár úgy gondolom,

lehetetlen lézeréles határokat húzni, hogy egy-egy kiejtésmód, jellegzetes szó, szófordulat egyértelműen helyhez köthető legyen.

Szabó Gyula még "székelyül" is tudott : )))