Mielőtt megismertelek - Csak szerintem lett rossz a befejezése ennek a filmnek?

Hát...szerintem alapból nem jó film(?). Ilyen így képzeli el a nem mozgáskorlátozott, hogy milyen mozgáskorlátozottnak lenni romantikus mázzal. Egy ideig a mentális betegségeket romantizálták, ez gondolom egy ilyesminek a vadhajtása, amikor pl. a rákos betegek közötti romantikus kapcsolatról írtak.

Ahm...egy fura kor fura terméke a könyv meg film is.

Nem mondanám, hogy a pénzre ment ki, mert akkor teljesen más lenne a műfaj, pl. krimi vagy thriller. Ez egyértelműen egy romantikus regény/film, csak szimplán nem akar túl tragikus lenni. Akkor megint más lenne egy kicsit a műfaj. Ez egy chicklit, aminek az egyik fű jellemzője a humor, jókedv.

Nekem mondod? Egy hónapja depressziós vagyok amióta láttam a filmet.

NAGYON szomorú volt a vége. Mondjuk pont ezért rendhagyó és érdekes, tehát nem rossz a vége, csak depresszív, lehangoló, és kissé érthetetlen, nem tudom elképzelni hogy bármennyire is rossz legyen az életem, ha egy ilyen lánnyal lehetek akkor kinyírjam inkább magam, pláne hogy előtte meg nem tette. Legalább pár hónapot igazán adhatott volna a dolognak.

Mielött megismertelek: "

Annyira önző vagy én kiraktam eléd a szívem erre te nemet mondtál rá..bárcsak ne vállaltam volna el ez a munkát bárcsak ne ismertelek volna meg"

Szerintem a történet vége bizonyos szemszögből nézve érthető.

Will le volt szögezve non-stop egy kerekesszékbe, mozgàsképtelenül, magatehetetlenül. A javulàsra nem volt semmilyen esélye sem, holott ő alapvetően egy àllandóan mozgàsban levő ember hírében àllt a baleset előtt. Önmagàban büszkeségből is nehéz elviselni ezt a tényt, és mentàlisan màr ez is eléggé megterhelő egy fiatal, azelőtt minden szempontból egészséges embernek. Azonban ha ez még nem lenne elég, Will esetében esély volt az àllapotromlàsra is. Ez azt jelenti, hogy a folyamatos tüdőgyulladások folyamatosan gyengítették, előfurdulhatott volna, hogy nem tud magàtól beszélni és lélegezni, illetve a vérkeringés akadozàsa miatt előbb vagy utóbb esélye lett volna a végtagjai amputàlàsàra is.

Lou mindvégig meg akarta akadàlyozni Will-t , azonban Will makacs volt és önfejű, valamint nem akart egész életén keresztül valaki vàllàra nehezkedni. Úgy gondolta, hogy Lou ahhoz túl fiatal, hogy leragadjon egy kis vàrosban, és elszalassza maga mellett az élet lehetőségeit, mert sajàt példàjàból okulva Will úgy vélte, hogy Lou egy nap majd minden kihagyott vagy elszalasztott lehetőséget bànni fog. Pontosan tudja, hogyy valamely szinten mindenképp fàjdalmat okoz Lou-nak, ha él, akkor Lou mindig aggódni fog azon, hogy mi lesz vele, milyen az egészsége, mennyire szenved. Ha meghal akkor pedig egyértelmű Lou gyàsza, és dühe valamint szomorúsàga. Will úgy gondolja, hogy az a boldog élet amit ő Lou-nak kívàn csak akkor teljesülhet, ha ő nem él, mert egy kerekesszékes lebénult nem kísérheti folyton Lou-t mindenfelé.(Fura gondolatmenet,de valahol érthető, plàne ismerve Will folytonos szorongàsàt a körülötte lévők véleményétől, így példàul a folyamatos elítéléstől és a goromba viselkedéstől amit a mozgàssérültek gyakran a nyakukba kapnak egészséges embertàrsaiktól)

Ràtérve Lou- ra. Lou nem akarta Will halàlàt, és EGYÀLTALÀN NEM TUDOTT A PÉNZRŐL. Lou kétségbeesett, de teljesítette Will utolsó kérései ék egyikét, ami Lou pàrizsi làtogatàsa volt. Amikor a levelet olvassa alig észrevehetően sír egyébként, és nagyon meghatódik Will figyelnességén valamint utolsó felé I tézett gondolataim. Will azt akarta, hogy Lou ne legyen kétségbeesett és szomorú, azt akarta, hogy Lou bàtran, vakmerően és vidàman éljen. Ezt próbálja tükrözni az utolsó jelenet.

(Mellesleg, hogy Lou mennyire nem boldog, és nincs jól, és mennyire szomorú Will halàla miatt, azt a màsodik rész mutatja nagyon jól, de az még nincs megfilmesítve.)

Bocsi, a magyaràzat nagy részét a könyv alapjàn írtam, az sokkal részletesebb mint a film, mely sok mindent kihagy, lényegében szinte az összes fontos dolgot.