Miért van az, hogy egy csomó felnőtt ember azt gondolja az animációs filmekről, hogy gyerekmesék, és ezért nem nézik meg őket?

Jaj, de bírom az ilyen idiótákat.

Ők azok, akik később azt nyilatkozzák: olyan jó, hogy mivel már van gyerekük, újra leülhetnek homokozni, mert ha a gyerekkel csinálják, akkor nem ciki.

Szánalmas. Én felnőttként is simán bemegyek egy játszótérre, vagy homokozok a tengerparton, ha ahhoz van kedvem. Attól, hogy felnőttünk, nem kell besavanyodott fszklapnak lenni.

Mert az emberek sztereotípiákban és egyszerű kategóriákban gondolkodnak. A legtöbb animációs mű évtizedek óta valóban gyerekeknek készült, így ezek a legismertebbek, ezek határozzák meg a közvéleményt, az egész műnem tehát be lett skatulyázva.

Pedig még eredetileg, a 20 század elején a rajzfilmeket mindenkinek készítették, és a főleg gyerekeknek szóló rajzfilmek leginkább a század közepén, a tévén kezdtek elterjedni, amikor megcsappantak a költségvetések és megváltozott az ipar. Azóta az animációs filmeket főként gyerekes dolgoknak tekintik, hiába készülnek ma is száz számra a felnőtteknek való alkotások, művészi rövidfilmektől kezdve egészen a kommersz sorozatokig és filmekig. Itt Magyarországon is egy halom olyan rajzfilm készült, ami inkább a felnőtteknek szól. A legtöbb átlagember azonban a közvéleményt szajkózza, mert egyszerűbb beállni a sorba, semmint eltekinteni a sztereotípiáktól.

Ez azért is röhejes, mert a Demon Slayer című R besorolású (azaz nagyjából 16-os karikás) japán animációs film épp most döntögeti a rekordokat a többi mint 450 millió dolláros bevételével. Ez 2020 legnagyobb bevételű filmje világszerte, minden idők legnagyobb bevételű japán filmje, minden idők legnagyobb bevételű felnőtt animációs filmje, plusz egy halom díjat is bezsebelt. S mindezt úgy érte el, hogy a korlátozások miatt a világ legtöbb mozija zárva van és a korhatár miatt kevesebben tekinthetik meg, de még így is lepipálta még a nagyszabású Hollywood-i tömegfilmeket is. Jelenleg ennél nagyobb sikert nehéz elképzelni egy nem gyerekeket célzó animációs filmtől. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek igenis nyitottak a felnőtt rajfilmek felé, mégpedig nem kis számban. Aki ezután is gyerekholminak tartja az összes rajzfilmet, az áltatja magát.