A Harry Pottert film vagy könyv formájában szeretitek jobban?

TL;DR> A könyv zseniális, a film ponyva.

A filmeket láttam először. Kiborított. Ellentmondásos, összefüggéseket mellőző, látvány filmet kaptam, amiben nyafogó tinik szuper képességekkel egy cél felé haladtak mindenféle jellemfejlődés és magasabb szintű drámaiság nélkül. Nagyon cukormázas volt.

Hanyagoltam is a témát. A harmadik filmet már meg sem néztem, mert az első kettő annyira leverte a biztosítékot.

Később a barátnőm mondta, hogy egyik kedvenc könyve, ezért adtam neki még egy esélyt és elkezdtem olvasni. Nem tudtam letenni. Összetett karakterek, igazi dráma, sokrétű, archetipikus történetek, olyan szimbólumok és utalások, amik az ókori Egyiptomtól, a görög filozófián át a judeo-christian kultúra kört magába foglalva vikingekkel együtt, a modern pszichológia atyai gondolatain keresztül eljutott a XX. századi történelem jelentősebb pillanataiig. Huh! Nagyon összetett és bár kisebb bakikkal, de fantasztikus világot mutatott be, ami úgy magával ragadott, hogy a 3. könyv kezdetekor este 8tól reggel 7ig folyamatosan olvastam a könyvet és nem tudtam letenni.

Azóta többször olvastam.

Pár éve adtam esélyt a filmeknek, mert az ment a tévében és rokonok akkor látták elsőre. Nem győztem magyarázni, hogy az összefüggéstelennek tűnő részek mögött mi a valódi dráma és jellem alkotó történet. Az első filmet végig sem bírom nézni, annyira bosszant az, hogy milyen fontos kulcsjeleneteket hagynak ki a látványosság kedvéért. Számomra a filmek csak nosztalgikus klipekként értelmezhetőek a könyvhöz képest.

A harmadik film egész jó lett. A triómágus tusa ismét nem sikerült jól. A halál ereklyéiben meg ismét fontosabb lett látvány és az olcsó érzelmekre ható manipuláció, mint a valódi dráma, ami a könyvben van, de még így is az legjobb az összes film közül.

Amit nagyon eltaláltak az Umbridge professzor viselkedése (bár az alakját nem sikerült ennyi látvány mellett sem); Sibil Trelavni professzor viselkedése és alakja; továbbá Argus Frics és végül a Három testvér meséje. Ezek lenyűgöznek a filmben. A többi nekem nagyon ellentétes az én képzeletvilágommal, amit a könyv és az életben szerzett háttérismeret adott. Nekem ez a cukormáz, ami az első két filmben műveltek, az giccses és ízléstelen.

Én jártam jó néhány középkori angolok, németek, franciák, spanyolok építette várban. Azok határozták meg nekem az élményt, amit a könyv olvasásakor kaptam és nem a film. Talán ez szerencse.

Ha nem lett volna a filmben Alan Rickman (és nem tudja már az elején a végét Rowlingtól) akkor lehet a könyv sem tetszett volna annyira. Nem tudom kapott-e oscart rá de én biztos h adtam volna..

Mindkettő kell!