Normális, hogy egy sorozat miatt és annak stábja miatt így érzek?

A kedvenc sorozatom nemsokára véget ér. Még van jó pár rész a végéig, de a stáb ezen a héten forgat utoljára, ez az utolsó hetük együtt. Már 11 éve tart a sorozat, szóval ezidő alatt összenőttek, meg úgy tekintenek egymásra mint egy második családra (legalábbis néhány színész közülük ezt mondja). Én még ráérnék az utolsó résznél sírni, de a tudat, hogy ez az utolsó hetük együtt az teljesen kiborít, és sírhatnékom van minden nap, sírógörcsök törnek rám. Pedig csak fél éve nézem, van aki már a kezdete óta, 11 éve követi, nekik több okuk van, hogy szomorkodjanak, meg sírjanak, mint nekem aki csak fél éve, hogy ismerem a sorit. Persze vissza fogom majd nézni, de az már nem lesz ugyanolyan, mert akkor már tudni fogom, hogy ez a stáb már nem forgat együtt, már külön váltak útjaik, és ettől szomorú leszek majd. Amíg most néztem olyan jó volt abban a tudatban lenni, hogy még mindig együtt dolgoznak. Hiába mondják a színészek, hogy majd tartják a kapcsolatot, a legtöbb esetben megszakad köztük a kapcsolat, mert sok dolguk van, elfoglaltak, újabb és újabb dolgokon dolgoznak. Eddig legalábbis akikről hallottam, hogy színészekként nagyon jó barátok lettek a forgatás alatt, pár hónap elteltével ahogy újabb munkájuk lett el is felejtették egymást. Vannak kedvenc párosaim is a sorozatban. És még ha később szerveznek is találkozókat, már nem fogják többé egymást megcsókolni (még ha színészi is a csókuk a képernyőn, akkor is nekem aki odavan értük, tök jó nézni), mivel akkor már nem színészileg találkoznak, hanem esetleg barátilag, tehát már nem fognak úgy tenni mintha kapcsolatban lennének, ahogy a sorozatbeli karakterüknél volt. Belegondolni, hogy a kedvenc párosaimnak már nem fog többé érintkezni a szájuk, annyira rossz. :(

Ezek a dolgok aggasztanak engem, egész héten szomorú vagyok, mindennap sírok, hogy megszakad a kapcsolat köztük idővel a forgatás után. Szerintetek normális egy sorozat miatt így éreznem? Vagy súlyos eset vagyok?

Ja, és mielőtt jönne valaki vele, nem, nem ez a legnagyobb problémám, nekem is van életem, meg fontosabb dolgok amiért aggódok, de ezért is szomorú vagyok.