Egy gyerekszínésznek hogy magyarázzák el, hogy most ő játssza a csúnya/béna szerepét?

A színészet egy munka. Ugyan miért lenne megterhelő meg “csak-csak” elfogadható egy felnőttnek nem hiperszuper karaktert alakítania?

A gyereknek is elmondják, hogy ez egy feladat, amit ő teljesít, nem a valóság. Ismertem gyerekszínészeket, pontosan tudták, hogy ők olyankor “dolgoznak”, megcsinálják azt, amit a “tanító” (rendező) kér tőlük.

Ettől függetlenül a nagyon hirtelen elsöprő sikert arató gyerekeknek okozhat problémát a hírnév (pl Macaulay Culkin), de ott már világszintű ismertségről beszélünk.

Nem hülyék, csak gyerekek. Tudják hogy játszanak, hisz nem magukat adják a vásznon. A színészet megfigyelésen alapul, utánzáson, ugyanúgy beletudják élni magukat más szerepébe.

Lemegy a jelenet és körülöttük mindenki normálisan kezeli őket, felvételen kívül figyelnek rájuk, értelmesen bánnak velük, látják a kamerákat, a díszleteket, tudják hogy megrendezett és egyértelmű hogy nem ellene vannak. De azt is tudják, hogy ettől még létezik ilyen a valóságban, hisz tapasztaltak már kellemetlen helyzeteket, ahogy mi is gyerekként.

Gyerekként az ember sokat játszik. A színészi játék is egy fajta játék, a gyerekek kifejezetten szeretik az ilyet. Biztos te is játszottál olyat anno a barátaiddal, hogy egyikőtök volt a gonosz farkas a többiek meg a kismalacok. A végén még jól meg is kellett büntetni a farkast, de - amennyiben ő önként vállalta a szerepet és nem kiközösítés céljából lett ő a gonosz - élvezte, amikor a többiek ráugrottak vagy "megverték". Rendre nevetéssel végződött, mert mindenki tudta, hogy ez csak játék. A gyerekeknél egyébként is van egy úgy nevezett kettős tudat, különbséget tudnak tenni a képzelet és a valóság között.

Illetve úgy képzelem, a meghallgatásokon ezt is szűrik, ki az, akinek ez nehezére esne.