Miért minden horror főszereplője nő?

Miért barátságosak? Változtak a producerek érdekei. A legtöbb horrorfilm PG13-as besorolással jön ki, ami lényegében mesefilm kategória, abba már nem fér bele a komolyabb vér, vagy erőszak, de nagyobb nézőközönséget tudnak elérni. Nagyon kevés az R-es besorolású horror manapság. Régebben egy-egy horror simán X, vagy akár XXX (ami pornó besorolás - tehát teljesen tiltott és nem lehet forgalmazni moziban, máshol is csak szigorú szabályokkal) besorolást kapott. Az egyik leghíresebb az osztrák (igen, az osztrákok is csináltak régebben jó horrorokat) Angst című thriller. Egyből X besorolást kapott, azaz banned lett, betiltották a fél világon. Annyira nyers és durva (nem belezős, hanem lélektani) illetve annyira naturális és szinte kínos nézni nem egy helyen, hogy nem is adtak neki rangsorolást. Ha tudod, nézd meg, nem egy vidám darab, home invasion műfaj egyik legjobbja amúgy. (Meg persze a nasty horrorfilmek királya, de gondolom Te is hallottál már a Cannibal Holocaustról, ami szintén azonnal X kategóriát kapott és banned lett lényegében az egész világon.)

Szóval sok rendező régebben fel is háborodott, ha nem kapott minimum X besorolást a filmje, ma a producerek finomítják a filmeket, hogy R helyett PG13 besorolást kapjanak, azaz nálunk a 12-es kategória, felnőtt kíséretében megtekinthető!

Ezért nem érzed nyomasztónak. Ha jön a siker, akkor a producerek próbálják finomítani a filmet, hogy minél nagyobb réteg megnézhesse a mozikban és azzal minél több pénzt kereshessenek! Az ő szempontjukból ez érthető. Persze meg is változtak a fogyasztói szokások, a mai generáció sokkal "érzékenyebb" és ezért a lazább horrorok jönnek be nekik. (Ez mondjuk azért érthetetlen, mert a horror, durva horrornézéstől nem lesz valaki őrült szadista gyilkos, én vagyok rá a legjobb példa, imádom a thriller-horror filmeket, de egy csendes tanár vagyok, akit szeretnek a diákjai (legalábbis remélem :D) és állatvédő is.)

Nem tűnt el a durvább horror, csak nem mainstream. Nagyon sok európai, illetve ázsiai kemény horror jelenik meg minden évben, csak éppen nem a nagyközönség számára, hanem az artmozikban, vagy egyből digitális forgalmazásban. Ma mindenki számára egyszerűbb a filmkészítés, nagyon sok jó "amatőr" horror kerül fel a youtube-ra, sokkal jobbak, mint a nagy stúdiók "kiherélt" filmjei.

Változott a képi világ is, de - most lehet, hogy nevetni fogsz - maga a karaktervizualizáció is. Feltűnt, hogy a 70-es, 80-as években nagy mellű nők voltak a filmekben, ma meg kismellűek vannak (ha már vetkőznek?) Mivel változott a korhatár besorolás, a nagy mell "pornó" kategóriába viszi a filmet (vagyis negatív pontokat kap korhatár besorolásnál). Hát ilyen "apróságok" is döntenek.

A régebbi horrorok azért tudtak annyira nyomasztóak és drasztikusak lenni, mert egyrészt a korhatár besorolásokat máshogy számították ki, másrészt a megvilágítás és a hagyományos film (35mm-es film) egészen mást hatást eredményez, mint a mai digitális mozgóképfelvétel.

Kis adalék. Nálunk pl nem is olyan vészed a korhatár besorolás, de pl Finnországban kőkemény a rendszer. A Commando c. Swarczenegger film náluk 73 perces a 89 helyett! Annyit vágnak belőle, hogy be lehessen mutatni tv-ben!

Ne zavarjon, hogy más korosztály vagy, Te is bele tudod magad ásni a filmek rejtelmeibe, sőt sokkal jobb esélyekkel indulsz, mint mi anno! Én még néztem Ausztriából csempészett VHS-t a 80-as években, mert itthon nem lehetett filmeket kapni (Akkoriban nem sok embernek volt még VHS lejátszója, főleg kistelepüléseken, falukban a helyi kocsmákban volt kirakva tv és videó és azon néztek filmeket az emberek! Nem vicc, én gyerekként-fiatalként nem egy klasszikus így láttam.), aztán a 90-es évek elején szinte csak külföldi magazinokból értesültél a dolgokról, nem volt még internet, hogy elérj dolgokat. Ma csak bekapcsolod a géped és eléd tárul a világ, sokan mentenek le régi VHS ritkaságokat és elérhető digitálisan bármi. Én volt, hogy egy-egy filmért a fél országot beutaztam a 90-es évek elején, ma két kattintás és kb 10 perc megszerezni egy filmet.

Bocs a késői válaszért. Ahogy írod is, pontosan a rejtély és a misztikus, a feszültségkeltés az, ami igazán félelmetessé tesz egy horrorfilmet. Amíg nem tudod, hogy mi az, amitől félni kell, sokkal félelmetesebb, mint az, aminek arcot és nevet adsz. Azzal kötődést alakítasz ki. A legtöbb horror számomra sem félelmetes, főleg nem a slasher és a hasonló műfaj, hiszen azok szinte mind popkulturális ikonokra épülnek, lényegében a gonosszal szimpatizálsz a legtöbb esetben (mármint a gonosz teszi híressé a filmet, mint pl a péntek 13, vagy a Rémálom az elm utcában sorozatban.)

Számomra az egyik legfélelmetesebb film a Blair witch project volt. Az egész nyerssége, hihető atmoszférája nagyon megfogott, pedig nem voltam már fiatal, amikor láttam, de féltem szó szerint hazafelé (egy erdős út vezetett a mozitól hazáig).

A Sinister valóban egy nagyon jó film. Jól vezeti fel a feszültséget.

Számomra igazából a hihető horror a legfélelmetesebb. Az, ami akár veled is megtörténhet, vagy lakhat melletted olyan ember, mint a főszereplő. Ilyen pl az Eyes of my mother című film. Vagy a 2018-a Anne, amelyben szinte alig beszélnek, de teljesen az emberre telepszik. Mindannyiunknak más az ingerküszöbe, más hatásokat tart félelmetesnek, ezért nehéz olyan filmeket gyártani, amelyek mindenki számára félelmetesek. Sokszor nem is a félelem az, amire vágyunk, hanem a jól felvezetett és a végsőkig húzott feszültség. Erre pedig nem is kell horror, elég a thriller is. Pl a Fűrész első része. Nem is horror, egy kemény thriller, de tökéletesen adagolják a feszültséget, a végletekig húzzák a csúcspontot. Vagy az Alien, annak is az utolsó 20 perce.

Érdekes azt is átgondolni, hogy mi is a horror, a horrorfilm szerepe és honnan ered. Ahogy írtad - és nagyon jól! - annál rémisztőbb, minél emberközelibb és elgondolkozik rajta az ember, hogy ez akár vele is megtörténhet. Ezzel pontosan megfogalmaztad azt, ami a horror - és mindjárt kifejtem - és maga a félelemkeltés mibenléte miben rejlik. Nagyon jó meglátás, , kevesen gondolkoznak így, ilyen jól erről a dologról.

Szóval hogy miért is éreztél rá a dologra jól? Maga a rémmese, népmese, a fabula nagyon régre eredeztethető vissza. Mint minden ilyennek egyetlen célja van: elrettenteni! A gyereket így rettentették el attól, hogy bizonyos dolgokat megtegyenek. Pl a farkast kiáltó fiú meséje. A tanulsága: ne hazudj. A félelemkeltés erejével vették rá a gyerekeket, hogy ne hazudjanak. De ez él a mind a mai napig. Ha rossz leszel elvisz a krampusz... egyértelműen egy rémmesei lénnyel "fenyítjük" be a gyermekeket. Vagy akár régebben a zsákos ember az, aki elvisz, ha rossz leszel. Minden tanmese egyfajta rémtörténet volt, tiltó hatással.

Ez a fajta urbánus történetmesélés változott az angolszász világban, főleg amerikában az ún. urban legend-dé (városi legendává). Főleg az 50-es években, amikor a háború után a fiatalság nagyon szabados és felszabadul lett. Ekkor jött a kampós gyilkos története, aki fiatal párokra vadászik - magyarul lányok, ne menjetek a fiúval hetyegni az erdőbe, mert meghaltok. Vagy a stoppos gyilkos története - magyarul ne vegyél fel stoppost stb... Tehát a városi legendák a modern fabulák, azaz elrettentő nevelő népmesék, ezekből pedig kinőttek a mai modern horrorfilmek. Például szerintem nem egy olyan horrort láttál már, ahol egyedül volt a bébiszitter a házban és csengett a telefon, felvette és kiderült, hogy a házban van a hívó. Ez egy klasszikus városi legendára alapul, az 50-es években, amikor a lányok bébiszitterkedtek és átmentek hozzájuk a pasijuk és nem figyeltek a gyerekre. Ezzel rémítették el őket, hogy mindig figyeljenek, mindent zárjanak.

A szellemtörténetek kevésbé átütőek, mint a fent leírt városi legendák, vagy régről eredeztethető tanmesék.

Bocs, de eszembe jutott még valami, de már éjszaka, most folytatom.

Ha belegondolsz maga a rémisztés, a rémtörténettel nevelés egyidős az emberiséggel! Az összes vallás erre alapszik! Gondold csak el, pl a kereszténység. Az ördöggel riogat és a pokollal. Ha nem vagy jó, a pokolra jutsz, ahol horror dolgok történnek veled. Erre az egyház bőven rájátszott. De ugyanez a fajta félelemkeltés igaz az ókori vallásokra, vagy akár az iszlámra és a természeti népek vallásaira is.

Félre ne érts, nem a vallások ellen beszélek, csupán, ha elemezzük a vallások mibenlétét akkor erre a következtetésre juthatunk. (A hit és a vallás nem egybefüggő dolog, a vallás emberileg irányított dolog, a hit az megélt tapasztalás és iránykeresés)

De a vallástalanok is hasonlóan a rémmesék, rémisztő történetek nevelő hatását használják (vagyis összekeveredett már, hiszen olyan ember is azt kiáltja, hogy jaj istenem, ha baj van, aki nem hívő). Ez a kulturális beágyazódottság kérdése mára. A gyereknevelés fontos része a horrortörténetek átadása. Ha belegondolsz minden mese - klasszikus mese, tehát ne a disney és társaira gondolja - hanem a népi, urbánus, régről eredezethető történetekre alapja a kirekesztés, a terror és a horror. Jancsi és Juliska - egy kannibál boszorkány tartja őket fogva, aki meg akarja őket enni (Az eredeti történet a Baba Jaga történetből származik, ez egy szláv boszorkány). Piroska és a farkas? Klasszikus likantróp (alakváltó) történet, a farkasember, a bennünk rejlő állat meséje. (Valamint annak a tanmeséje, hogy soha ne térj le a járatlan útra, gyerekként egyből menj haza).

Ezek a népmesék sokszor átalakultak, pl a Csipkerózsika. Gondolom meglepődsz, hogy van olyan verziója, amelyet Giambattista Basile írt az 1600-as évek elején - tehát bőven a Grimm testvérek előtt, ők csak átvették tőle. Abban a herceg mikor megtalálja az alvó csipkerózsikát - itt a történetben Talia a neve - lényegében szerelembe esik vele és megerőszakolja!!! Nem vicc, oké, nem így írják le akkoriban, de az alvó magatehetelen nővel hál, és 9 hónap múlva a nőnek születik egy ikerpárja, az egyik gyerek az ujját kezdi szopni és kiszívja belőle a tüskét és a mérget! Gondolhatod, hogy nem ezt a verziót dolgozta fel a Disney.