Ciel és Sebastian (Kuroshitsuji) mit éreznek egymás iránt pontosan?

Úgy tudom, a Stockholm-szindróma azzal jár, hogy az egyik (tipikusan a megalázott) fél a másikat jó embernek kezdi látni, a körülmények áldozatának, saját magát meg szinte hibásnak azért, amiért az elrablóját/bántalmazóját/akárkijét egy olyan helyzetbe kényszeríti, ahol annak kegyetlenül kell viselkednie, más választása nincs is "szegénynek". Na már most én ilyesmit nem veszek észre sem Cielen, sem Sebastianon, maximum a sóvárgást, amit ugye említettél már. Kb. arról van szó, hogy Sebastiannak kifejezetten Ciel lelke kell, mert ő különleges, Ciel meg minél ízletesebb lélekkel akarja jutalmazni Sebastiant. Egy olyan kapcsolatból, amelynek kizárólag az érdek az alapja, nem kellene következnie annak, hogy Ciel számára Sebastian a legkedvesebb nem e világi "dolog", vagy annak, hogy Sebastian elismeri Cielt egyéniségként, és nem kizárólag úgy hivatkozik rá, mint a vacsorájára. De mint már mondtam, nem olvasom a mangát, lehetnek eltérések simán.

Köszi a véleményt.

(21/L, ha ez számít)