Keresem annak a Pablo Neruda versnek a címét, amit az így jártam anyátokkal c. sorozatban egy nagydarab fekete fickó szaval talán Marshall-nak?

XXVII. szonett.

[link]

Ha esetleg nem találnád meg:

Mezítlenül, akár a kezed, oly egyszerű vagy,

parányi, sima, földi, áttetsző és kerekded,

hold-vonalú a tested, almafákkal szegett út,

mezítlen oly sudár vagy, mint meztelen kalászok.

Olyan kék vagy mezítlen, akár az éj Kubában,

a hajad csupa csillag s futó hajnalka-inda,

mezítlen oly aranyló s óriás vagy,

mint nyárban álló arany székesegyház.

Mezítlen oly kicsiny vagy, mint a körmöd,

gömbölyű, tiszta, rózsás, míg fel nem kél az új nap,

s be nem zár a földalatti világba,

a ruhák és teendők hosszú alagútjába,

hol fényed fátyolos lesz, fakó és lombjafosztott,

s mást sem kíván, csak újra kézzé válni mezítlen.

Somlyó György