Csak velem van ez, hogy beilleszkedtem az új osztályomba, mégsem érzem úgy, hogy lenne egy "igaz barátom ott?

Szerintem sikerült beilleszkednem, nincs nagyobb problémám, bár még 3 hónap után nem nagyon szeretnék semmit elkönyvelni.

Mikor megyek a folyosón, vagy jövök suliba/hazafelé megyek, látom, hogy minden lánynak van 1,2,3 legjobb barátnője, akikkel mindent megosztanak, megértik egymást, tudnak mindent, stb.

Az osztályban a lányok nagy részénél is így van. És is vagyok egy társaságban az osztályban, de nem érzem jól magam ott, barátnőim, de tudom, hogy soha nem leszek velük olyan kapcsolatban, mint ami a legjobb barátokhoz szükséges.

Vannak lányok, akik azért lettek jóba, mert egy suliból jöttek.

Vannak, akik azért lettek jóba, mert mindegyikük cigizik, koliba minden este iszik, így ez összehozta őket.

Vannak olyanok, akik verébtáborban lettek jóba egymással, én is így lettem azzal a csoporttal is jóba, bár én nem mondanám azt, hogy hosszútávú barátságot szeretnék tőlük. Nem egy a nézőpontunk, a gondolkodásmódunk, az értékrendünk stb.

Akikkel én fejben eldöntöttem, hogy, na, vele szívesen lennék jóba, utána bebizonyosodott, hogy aranyos, kedves stb, de jobb is így, hogy nem lettünk bff-ek.

Nektek volt ilyen, hogy nem találtatok magatoknak olyan barátot, mint amilyenre vágytatok volna, mint amilyet elképzeltetek volna.

Ti mit csináltatok?

Szívesen fogadok tanácsokat, véleményeket, tapasztalatokat, történeteket.

Köszönöm szépen, hogy elolvastad.