Mi a legviccesebb osztálykirándulásos élményetek?

Ez ugyan nem osztalykirandulas volt, hanem golyatabor, de nekem potyogott a konnyem a nevetestol :')

A szallasunk eleg rozoga, lelakott volt (fahazak), es amikor megkaptuk, a kb. 50 kilos csaj boldogan lehuppant az agyara, amitol az egy oltari nagyot reccsent, es az agykeret ugy, ahogy volt, leszakadt.

2. A furdoszobat csak egy ilyen kis vacak kallantyuval lehetett bezarni, ami azonban mar elso este kiszakadt, mikor az egyik srac berontott az ajton.

3. Egy db kad es ket zuhanyzo volt. Nekiall a csajszi teleengedni a kadat, belenyomott jo sok habfurdot. Csakhogy a kovetkezo pillanatban a szecskaztatoink egy kis esti tornara hivattak minket, ami jo hosszura elnyult, mi pedig fullra elfelejtettuk, hogy a csap azota is nyitva van. A vegeredmeny:a furdoszoba majdnem bokaig uszott a habfurdos vizben, es a folyosora is kifolyt, tocsogni lehetett benne. Ofonk ekkor talalkozott velunk masodszor, de mar tombolt duheben. A vizet partvissal es felmosoval probaltuk kitessekelni a hazbol, mondhatom, igen keves sikerrel. Szerencsere reggelre nagyjabol felszaradt, estere okes lett.

3. A kb. 30 emberre egy db mini kuka jutott, es persze dugig megtelt. Utolso este a folyoson bokaig lehetett gazolni a chipsben, szemetben stb.-ben, takaritasnal pedig valakinek sikerult felrugnia, es kiborult belole jopar hasznalt betet is :$ ami raadasul az enyem volt, becsomagoltam ahogy tudtam, de sajnos valahogy kitekeredett.

4. A fiuk "kizarosdit" jatszottak a szobajukban es a kilincs sajnos elegge meglazult, konkretan csak logott mar.

5. Ejszakai erdei kirandulason voltunk, egyik osztalytarsam beleejtette a zseblampajat a patakba, ezt kovetoen pedig hasravagodott egy gyokerben. Szegeny :/

6. Este van, csaj el akarja huzni a fuggonyt, de eleg nehezen megy. Mondjuk neki, huzd erosebben! Hat huzta is erosebben. Leszakadt karnissal egyutt.

7. Mar eppen teljesen elrendeztunk, kitakaritottunk mindent, amikor is pakolas kozben ittam egy kis kolat. Am a masfel lityos uveg valahogy kicsuszott a kezembol, es sikerult a lepedore boritanom majdnem az egeszet.

Gondolom, nem kell mondanom, hogy szallasadoink es plane ofonk milyen idegallapotban voltak tavozunkkor... A csoda az, hogy voltak olyan jofejek, hogy SEMMIT nem szamlaztak ki. Igy utolag mar nagyon vicces es szinte hihetetlen, de akkor nagyon gaz volt xd foleg, hogy semelyik sem volt szandekos.

Hát nem a legérettebb humor, nem a legragyogóbb pillanatait tartalmazza a történet szereplőinek és talán ha megerőltetném magam, ennél viccesebb is jutna eszembe, de ezt szoktam általában mesélni, mikor megkérdik tőlem.

Történet főszereplői többnyire találó inglisizált álneveken: én, Ofő, Troll, Bean, Fox, és Larry.

Nyolcadikos osztálykirándulásunkon egy egész jellegtelen helyre mentünk egy erdőszéli faházba, a programok nagy része inkább volt csapatépítő, időegyüttöltős jellegű, mintsem hogy elmegyünk valahova megnézni a valamit. Ofő egy sajátos tanár volt, általában szigorúnak tartották, pedig egy igencsak laza, szabad szellemű, gyereklelkű ember volt, akinek nem volt túl sok szabálya, viszont azokat tűzzel-vassal betartatta. Ilyen szabálya volt neki, hogy általános iskolai osztálykiránduláson éjfélkor minden társaság bevonul a maga szobájába, ahol hajnali egyig még azt csinál, amit akar, onnantól szigorúan alvás és reggelig senki nem jön ki, amiről ő egy egész éjszakányi kávévedelés ébrenmaradással gondoskodott. Én egy velem együtt nyolc főt számláló szobához tartoztam, mely lakossága három negyedének éjfél előtt hat perccel jutott eszébe, hogy zuhanyozni sem ártana, szerencsére volt elég zuhanykabin, hogy még időben végezzünk és visszamenjünk a szobába, viszont mikor Bean, Fox és Larry el akartak menni vécére, Ofő közölte, hogy egész eddig volt rá idejük, kössenek rá csomót és azzal ajtó becsuk. Na, ha ebben a percben mindenki aludni tér, akkor ugyebár semmi gond nem lett volna, mert annyira még nem kellett nekik, viszont szerintem mindenki tudja, milyen egy csapat rendkívül érett 12éves, mikor aludni kéne egy kiránduláson. Mindenki hülyeségeket pofázik, csak azért, hogy ne legyen csend, és aki esetleg már aludna, az ne tehesse. Így viszont a három említett tag eléggé feszültté lett egy idő után. Úgy döntöttek, hogy kiosonnak a vaksötét szobából a vaksötét folyosón át a budiba. A következőt hallottuk. Nagyon lassú ajtónyikordulás. Halkuló, lassú léptek. "AZONNAL VISSZAMENTEK!" - "De kell!" - "Nem kell". Gyors, hangosodó léptek. Ajtócsapódás. "Hát ez nem jött össze". Még egy darabig ment az ökörködés, mígnem Fox úgy döntött, nem bírja tovább, ő él a worst case scenario lehetőségével és kibrunyál az ablakon (egy emelet magasságban voltunk a nagy hát és lejtős telek miatt). Kinyitotta az ablakot, elővette a gyíkot, és megöntözte a gyepet. Bean mondta, hogy ő is úgy érzi, rákényszerül erre a cselekedetre, ő is odament az ablakhoz, épp húzta el a függönyt, mikor nyílik az ajtó. Ofő az. Bean mondja "Ja, csak elhúztam a függönyt, hogy ne jöjjenek be a szúnyogok". Ofő: "Ja, rendben, oké, jó éjszakát". Bean mondta, hogy ez egy mini-infarktus volt, ha pár másodperccel később nyit be Ofő, itt biztosan fejek hullottak volna. Nem is merte még egyszer megpróbálni. Végső elkeseredésében elővett egy Cappy-s flakont, hogy majd abba vezeti le a felgyülemlett *feszültséget*, viszont ebben a pillanatban mindenki, akinek volt fogta a zseblámpáját, telefonját, mondván, hogy "szólj ha kezded, akkor indul a felvétel". "Na kapjátok be!" Még egy darabig ment a tartalmatlan kommunikáció, míg végül a társaság egyszer csak elhallgatott és mindenki álomra szenderült. Valamikor hajnal elején, amikor épp csak alig volt világosabb, mint az éjszaka közepén, Larry és Troll érezték úgy, hogy kimennének a mellékhelyiségbe, természetesen ők is stealth-módban. Ahogy kiléptek az ajtón, szembefelé sétált Ofő és derűsen mondta, hogy "Jó reggelt!", ők viszonozták az üdvözlést, majd elmentek a mosdóba. Mikor ezt reggel megosztották velünk, nem értettük, velük miért tett kivételt Ofő.

Reggeli sütögetés során Ofő mesélt valamit a múlt éjjel kapcsán, mikor Fox visszafogott röhögéssel meglökte a könyökével a vállam és azt súgta, hogy "Szerinted mit szólna, ha megmondanánk neki?". Ofő meghallotta. "Mit?". Itt megállt bennünk az ütő. "Ja, hogy azt?" - kérdezte derűsen - "Azt tudom!". Fox egy pár másodpercnyi sokk után kidadogta: "t-t-tud-d-tudja?". Ofő elmesélte, hogy mi voltunk akkora zsenik, hogy megfeledkeztünk arról, hogy ennek az kihugyozunk észrevétlenül az ablakon tervnek egy nagy bökkenője volt: ház nyugati oldalán a mi ablakunkon és a szomszéd fiúszoba ablakán kívül még valami volt: egy terasz. Ahol ugyanis Ofő épp békésen szürcsölgette kávéját, mikor azt látja, hogy Fox defenesztrálja a hólyagját feszítő folyadékot. Miután feldolgozta lelkileg a látottakat, elindult a szobánk felé, még ő maga sem tudván, pontosan milyen szándékkal, és amint belépett, azt látta, hogy már egy másik illetékes is készül elkövetni a korábban említett rémtettet. Így tanulta meg Ofő, hogy a szabályait a természet hívó szava felé rendelni meggondolatlan, botor lépés, pláne ha a tanítványai ilyen vakmerők. Ez volt az oka annak, hogy végül is senki nem részesült megrovásban, illetve két társunk hajnali kilopózásakor már egyértelműen jelezte, hogy nem gond, amit tesznek. A srácok megúszták egy annyival, hogy Ofő mindezt a történetet tisztelettel vegyes döbbenetet tükröző mosollyal az arcán egy "ti komolyan nem vagytok normálisak"-kal zárta. Szerintem az éjféli szobából kimenős szabály azóta enyhítve lett későbbi osztályok esetében.