Hogyan lehet jelentkezni a SZINDRA stúdióba?

Oh, igen. Így már ismerős, Földessy Margit (bocsánat, ha rosszul írom) nevéről.

Nem is tudom. Én is jelentkeztem sok helyre, de az ő köre lenne az utolsó, ahova mennék szerintem.

Hallottam, hogy nem szerepelhetsz, csak ha megfelelsz az elvárásoknak, vagy kitűnik a tehetséged. Ez teljesen rendben van, ne engedjünk fel senkit dadogva és motyogva a színpadra, de nyilván teljesen jó képességű emberek jelentkeznek ilyen helyekre. Ahhoz, hogy bejuss a stúdióba felvételizel, aztán ez még mindig nem elég, még a foglalkozás alatt is bizonyítanod kell, hogy te vagy elég jó, jobb, mint a többi.

Egy szóval, nekem nagyon elvenné a kedvemet a színháztól, szerepléstől, az írástól nem hinném, de egyébként a műfajtól lehetséges. A tudat, hogy meg kell felelnem egy olyan helyen, ahova azért járok, mert szeretem csinálni és felvettek, mert láttak bennem fantáziát és még ez sem elég, az valahogy nem tetszik nekem.

Lerohasztana ez a versengés, az a helyzet. De ezt csak hallottam erről, simán lehet, hogy tévedek. Meg van, akinek pont ez kell, szóval csak magamról tudok beszélni.

Ismerve önmagamat én inkább valami alternatív, "várjuk az ihletet", "színészkedünk, mert szeretjük" és kreatív helyen lennék, ahol az elménkből és a fantáziánkból kihozzuk közösen színpadra azt, ami egyaránt élvezetes, elgondolkodtató és csodálatos.

Jaj, babám, most ne hidd azt, hogy én itt le akartalak beszélni erről. :D

Mondtam, hogy csak a saját nevemben tudok beszélni, mivel nem egy és ugyanaz az ember vagyunk, ezért nyilván nem gondoljuk ugyanazt, nem ugyanazok a képességeink és nem ugyanazok az elvárásaink és a tapasztalataink az élettel kapcsolatban. Azt is írtam, hogy van, akinek ez kell (te) és van, akinek nem ez kell (én).

Félreértések elkerülése végett: nem azt mondtam, hogy te nem bírnád ezeket és nem lennél elegendő ide. Most nehogy erre gondolj! Csupán annyit akartam, hogy nekem jobban tetszene egy szabadabb rendszer, amiben a tagokkal együtt kitalálunk történeteket, megírjuk színpadra és ilyen utópikus világban élve élnénk a színház szeretetének. De nyilván ez már az én álomvilágom, amiben azt mondhatom majd az unokáimnak, hogy "Srácok, nézzétek, annyira jól szórakoztunk és rengeteg érdekes embert ismertem meg, akikkel együtt alkottunk." Nyilván nem azt akarom mondani, hogy a két rendszer nem illeszkedhet: az a legjobb, ha mind a kettő megvan, egy kis rend és hajtás, valamint kreativitás és szenvedély.

Szóval: sok sikert!

Amúgy végre nem offolva tovább a témát (de ha van kedved további vitára, akkor írj privátot, vagy keress meg az utcán, szívesen dumálok tovább zagyvaságokat):

Nem ismersz más szindrásokat? Van egy osztálytársam, rákérdezek nála, hogy mi a helyzet ezzel, lehetséges, hogy ő ebbe a stúdióba járt.