Elolvasod? Írsz véleményt? Hány éves írhatta szerinted?

Ez volt a világ legrémesebb szülinapja, ami vele csak megtörténhetett, kivéve, amikor unokatestvére, Valentin volt náluk látogatóban. Haragudott magára, mert veszélybe sodorta a barátait.

"Lili, az unokatestvére, "valahol" elvágta az ütőerét, Molly, eltörte a kezét, Luna emlékezetét törölték, úgy, hogy a hugára, Mollyra sem emlékszik. James pedig... egy áruló"- Összegezte magában jelenlegi életét nagy vonalakban.

- Szia.- Köszönt neki Loise.

"Oh. Igen. Őt kifelejtettem. Félig normális, félig nem. Vagy százszor illettem a barom, a hülye, és a degenerált jelzővel, sosem haragudott meg rám, mert megszokta, hogy ilyen vagyok."- Folytatta tovább élete összefoglalását.

- Szia Loo! Ne nézz így rám!

- Jó!

- Ja, és felejtsd el ami tegnap történt. Mi csak elvesztettünk egy fogadást.

- Jó, hagysz végre szóhoz jutni?

- Ö... még meglátjuk.

- Jó, akkor boldog szülinapot Amira!- Nyújtott át egy kisebb dobozt, gyönyörű, piros szalaggal átkötve.

- Köszi, de igazán nem kellett volna!- Legyintett.

- Petra?

- Igen.

Még nem említettem, de ők fél szavakból is megértik egymást. Az a lényeg, hogy Petra, egy szarkavaró osztálytársa, akivel kb. 2 naponta összeveszik az ember a semmin.

- A szokásos?

- Aham.

- Na, és ezen a héten kivel hozott össze?

- Ha - ha - ha! Senkivel.

- Nem bontod ki? - Mutatott a csomag felé.

-Ja. De, persze!

A csomagban egy karkötő volt, amin egy piros, ötszirmú virág volt, amin B.F.F. aranyszínű fölirat díszelgett.

- Na, hogy tetszik?

- Loo, ez csodás!

- Én választottam. De, még van egy meglepetésem.

- Mi??

- Csukd be a szemed! Majd odavezetlek.- Rátapasztotta a lány szemére a kezét, majd óvatosan megfogta a csuklóját.

- Jaj, bocsi, hogy zavartalak titeket! Nem szoktam ilyen intim dolgok szemtanúja lenni.- Szólalt meg valaki a folyosó vége felől. Mind a ketten odakapták a tekintetüket, majd egyszerre, unottan, a törzsük előtt összefont kézzel, egymás szabáva vágva ráförmedtek a lányra.

- Lili!

- Ne hallgatózz!

- Mit keresel itt? Jobban vagy?

- Mennyit hallottál?

- Loo, maradj már!- Förmedt végül a fiúra Amira.

- Hagyjátok már abba!- Fejezte be a "társalgást" Lili.

- Szia. Hogy vagy?- Kérdezték barátai egyszerre.

- Köszi, jobban. Boldog szülinapot A!

- Kösz, de becenévnek a Mira még mindig jobb. Hogy van a kezed?

- Ö... jól.

- Még egy darabig nem engednek ki?- Kérdezték egyszerre, mert már ismerték annyira, hogy ez nála mit jelent.

- Ja. Na, de hova készültetek?

Loise súgott valamit Lilinek.

- Á, hogy oda!- kiáltott fel.

- Jössz?

- Még nem mehetek. Ó, az én ajándékomat el ne felejtsük! - Nyújtotta át a háta mögött tartott hatalmas csomagot, ami könyvre hasonlított. Amikor az ünnepelt kibontotta, elállt a lélegzete.

- "A legjobb idők emlékére, Lil által készített fotóalbum". - Olvasta fel hangosan a címet.

- Krhm.

- Jaj, Lil! Köszi. Ja, és Loise: Ne krákogj!

- Vissza kísértek a gyenguszra?

- Aham.

- Persze.

Amikor Loo és Amira becsugták maguk mögött az ajtót, elkezdtek futni. Csak egy darabig loholtak, majd Loise újra befogta a lány szemét, amikor megálltak. Óvatosan megfogta a csuklóját, majd el kezdte magával húzni. Először fel egy lépcsőn, majd át sok-sok folyosón. Majd vagy ezer lépcsőnyit lefelé; és végre megálltak.

- Maradj itt. Mindjárt jövök!

- Mégis hova mehetnék? Eltévednék!

- Figyu, csak akkor jövök érted vissza, ha megígéred, hogy jó leszel!

- Igérem!- Tette a lány a szívére a kezét.

- Jó. Mindjárt jövök, és már el is tűnt volna, ha nem szólnak utána.

- Kinyithatom a szemem?

- Ö... igen.- És már el is viharzott.

- Köszi!- Kiabálta utána.

Pár perc múlva visszatért, és magával rángatta még egy folyosón keresztül.

- Tessék, itt vagyunk!

Egy fali kárpittal találta magát szembe, amibe kék delfin volt hímezve. Meg se lepődött, amikor Loo kijelentette, hogy a delfinek nappalijánál vannak.

A fiú megsímogatta a delfint, ami életre kelt, és feltett neki, valamilyen találós kérdést. A helyes válaszra az feltekerőtt elöttük, majd Loise fellépett, a kissé megemelt bejárathoz, majd megperdült a tengelye körül, és felhúzta a lányt a helységbe.

Még körül sem nézett, amikor mindenki egyszerre kiáltotta, hogy:

- BOLDOG SZÜLINAPOT!!!

- Úristen, köszi Loo!- Ugrott a fiú nyakába.

- Várj, még be kell téged mutatni! HÉ, MINDENKI!!! Ő ITT AMIRA, AKI MEGKÜZDÖTT A KÍNAIAKKAL!- Mindenki nagy tapssal fogadta a hírt, majd más elfoglaltság után néztek.

- Máshogy is mondhattad volna!

- Jajj, ne szerénykedj!

- Nem mutatod be a többieket?

- Ja, de! Gyere!- És már fogta meg a csuklóját, hogy rángassa magával, amikor a lány kirántotta a kezét a szorításból.

- Ez már fáj! Tudod, a kötés!

- Uh. Bocsi, gyere bemutatlak a srácoknak. Valahogy ki kell heverned a szerelmi bánatodat.

"Ha- ha- ha! Ú, de vicces!"

Végigosontak a nappalin, majd megálltak egy sarokba, ami a kandallónál volt.

"Ez pont olyan, mint Luna szobájában!"- Halványan elmosolyodott.

- Sziasztok! Orvosolni kéne egy szerelmi bánatot.

- Sziasztok!- Köszönt a lány félénken.

- Csá!- Köszönt a három fiú egyszerre.

- Ő Jason, mókusos.

- Én is oda szeretnék kerülni!- Mosolyodott el.

- Lizander és Misa. Delfin.

- Elsőévesek.- Magyarázta két lány.

- Rose vagyok, mókusok.- Mutatkozott be a vörös hajú.

- Lucy, delfin. Szintén rokon.- Nézett Loise-ra.

- Ők másodikosok.- Segítette ki a válasszal Misa

- Kössz.

- Na, de mit kéne orvosolni?- Kérdezte Lizander.

- Semmit...- Legyintett Amira.

- Krhm.

- Loise! Meg ne fulladj!- Verte vállba a fiút, aki jót röhögött rajta.- És ha kérhetem, ne nézz rám ilyen szigorún.

- Szerintem meg igen is van mit orvosolni.- Jelentette ki az előbb említett.

Mindenki kérdőn nézett rá.

- Ha elmondom, békénhagysz?- Kérdezte nevetve.

- Valószínűleg, de még meggondolom.

- Na!

- Jó, feladom, de csak Luna miatt.

A kis csapat egy része nem értette, mi van, ezért el kellett magyaráznia. Neki is kezdett. Az elejét még halgatta, majd csak a tűzbe bámult. Közben leünt a szőnyegre, úgy, hogy észre se vette.

Pár perc múlva Jason kuporodott le mellé.

- Na, de mi van azzal a bánattal? És azt nem fogadom el, hogy semmi!

- Hát röviden annyi, hogy James...

- Azt addig ismerem. Sajnálom.

- Őt pedig...

- Leváltotta valaki?

- Igen. Honnan tudtad?

- Megérzés.- Legyintett.- Na és Ő?

- Hát nagyon jó fej, meg aranyos, meg jól tanul...

- Osztályelső?

- Röviden.

- Hát ez nehéz eset.- Huppant le Rose melléjük.

- Elmondtad neki?

- Nem még nem. De, nem is biztos...

- Hogy hogy nem biztos?

- Hát úgy, hogy nem biztos, hogy teljesen.

- Na jó, segítek, de csak azért, mert rossz nézni ahogy szenvedsz.

- Kössz, Lucy!

- Segítünk neked, ha válaszolt a teszt kérdéseire.

- Mi???

- Loise, maradj már!- Ripakodott rá Lucy

- Megyünk egy nyugisabb helyre?

- Jó ötlet Rose!

És már indultak is, egy másik sarokba.

- Na jó, üljünk le!

- Kaptad már azon rajta magad, hogy őt nézed?

- Igen.

- Kb. Hányszor?

- 15-20 alkalommal.

- Csókolóztál már valakivel életed során?- Idő közben odetévedt egy idősebb fiú, és ez a kérdés hozzá tartozott.

- Fülöp, tűnj el innen!- Vágta rá a két lány kapásból.

- Miért? Én élvezem a társaságotok. Főleg az övét.- Intett a fejével Amira felé.

- Hát én kevésbé! - Mondta ki habozás nélkül.

- Hú, ez aranyos!

- Elmennél?

- Nem.

- Mégis miért nem hagysz békén?

- Van egy ajándékom a szülinapodra.

- Köszönöm, de nem fogathatom el.

- Kár, pedig megmutattam volna a szobánkat.

- Végzős vagy?

- Nem, alatta egyel.

- Marha jó!

- Ó, tényleg, te csak jövőre leszel elsős!

- Nem mondod!

- De! És még jövök vissza tanítani, az utolsó éved felé.

- Hát ez nagyon jó hír!

- Tényleg!

- Létszi elmennél?

- Rose! Ne szólj közbe!- Ripakodott rá a fiú.

- Na, de tényleg! Menj már!- Szólt közbe Lucy.

- Majd ha válaszol a kérdésemre.

- Nemááár!

- Jó válaszolok! - Intette le két barátnőjét.

- Na, akkor csókolóztál már életedben?

- Az amojan filmes csók, is számít?

- Igen. Na, akkor, csókolóztál már életedben...

- Igen.

- Miért?

- Egy hülye fogadás miatt. Mármint nem ő akarta, és nem is én, hanem fogtunk, Én, Ő, meg egy lány, hogy ha mi veszítünk, kérhet tőlünk valamit, de azért ne legyen annyira olyan. Most boldog vagy?

- Igen, ha elmondod, kivel.

- Azt soha!

- Miért nem? Talán ismerem?

- Lehet, hogy igen, de lehet, hogy nem.

- Szép a karkötőd. Kitől kaptad?

- Loise.

- Ó, hogy tőle! Mi van rajta?

- Csak egy jelkép. - Legyintett.

- Na, és mit ábrázol?

- Hát... az hosszú történet.

- Nem baj, én ráérek.

- Mi is! - Közben oda sétáltak Loo- ék, és tudatták, hogy ők is ráérnek.

- Menjetek már! - Csattant fel egyszerre Lucy és Rose.

- Minek?

- Ó, tényleg, te vagy Amira legjobb barátja!

- Igen. Miért?

- Hát, csak azért, hogy kivel csókolózott.

- Öhm. Az attól függ, hogy mikor?

- Na, mikor? - Intézte Fülöp a kérdését, a szülinaposhoz.

- Hát, tegnap!

- És az a kérdés, hogy kivel. Na, Loo, nem tudod véletlenül, hogy...

- Dehogynem! Velem!

- Mi??? - Kérdezték egyszerre.

Amira a törzse elé húzta lábait, majd az arcát a kezébe temette, majd kis idő után félénken felnézett barátjára.

- Még, hogy köztünk marad!

- Te akartad!

- Én??? ÉN??? Én, aki még AHHOZ a fiúhoz se mer odamenni, és szembe nézni vele? Komolyan? Amúgy, meg ha nem terád hallgatok, most nem kiabálnék veled! Csak azért, mert Lili nem pesszimista? Azt mondtad, hogy: "Nem mentek vele sokra". Mégis mivel? Ez volt az utolsó mondatod, mielőtt a gyenguszról elmentek a többiek, csak azért, hogy felderítség Chang Chit! És nézd meg! Mi lett a vége? Peti? Molli? Lili vágdossa magát... James? És Luna... A te hibád! Ha nem maradsz velem azért, hogy: "Ne érezzem magam egyedül"... Akkor most nem lenne ez. Jó, elmentél értük, amikor már James elárult minket! És, nem jöttem volna össze vele, ha nem esek el, és nem röhögsz a bénázásaimon! És nem kérdezed meg, hogy mi lesz majd a gyerekem neve, amire egyszerre rávágjuk, hogy: Ádám! És... és... nem lennék szerelmes... Miklósba! És... és... és... - Nem fejezte be, mert könnyekben tört ki.

- Bocs, én csak... - Megfogta a lány medálját, és megszorította. Ez náluk az jelentette, hogy: "Uh. Bocsi, nem akartam. Hülye vagyok. Igazad volt. Bocsi, bocsi, bocsi."

- Akkor most mi van?

- Hát, csak...

- Nagyjából semmi.

- Jaa.- törölte le a könnyeit.

- Te aztán rendesen kiborulhattál, ha a teljes nevén említetted az unokahugodat. - Simított végig a vállán.

- Csak én nem értek semmit?

- Ajj, Misa! - Sóhajtottak egyszerre.

- Ti akkor most jártok? - Kérdezte lemondóan Fülöp.

- Itt sokan nem hallottak még arról, hogy CSAK barátság.