30. életévhez közeledő cosplayerek, nem érzitek iszonyat gáznak, hogy ahelyett, hogy a pénzeteket és energiátokat, valami értelmesre fordítanátok, inkább jelmezekbe öltöztök, mint a hülye gyerekek?

Kinek mi a hobbija.

Valaki cosplayre költi a megtakarítását, mások hétvégente rommá isszák magukat, vagy havi 50-60k-t költenek táplálékiegészítőkre és egyéb kondiszerekre meg kondibérletre. Olyan is létezik, aki online játékra költ, és család mellett esténként játszik 1-2 órát, megint mások meg egyfolytában utazgatnak a világban.

Most így leírva látom, milyen hülyék is az emberek, hogy van hobbijuk, és nem csak ezekből áll az életük: munka-feleség-gyerek-lakás-autó.

Miért, szerinted 25 fölött semmi másra nem lehet költeni, csak gyerekre meg házra?

Szerinted attól lesz valaki értelmes, érett ember, hogy felhagy mindennemű kedvteléssel, ami némi pénzbe kerül?

Szerinted azok is h**egyerekek, akik képesek egy 90 perces focimeccsért több tíz- vagy százezret kiadni?

Az is iszonyat gáz, hogy sokan egy filmért képesek kiadni több ezer forintot?

És ugye, mennyire dilettáns dolog több ezer forintot felnőtt emberként kiadni egészségkárosító dolgokra, amik vagy büdösek, vagy olyan értelmi szintre veri az embert, mint egy óvodás?

Hallod, eléggé sivár, és keserű életed lehet.

(Nem, nem vagyok, és nem is voltam cosplayer.)

Ja, és azokat meg már ne is említsük, akik 30-40-50 évesen képesek több szézezret kiadni csak azért, hogy nyaranta valami menőbb helyre mehessenek pár napig kikapcsolódni, ahelyett, hogy azt fontosabb dologra költenék.

Sőt, képzeld, olyanok is vannak, akik képesek milliókat (!!!) kiadni egy négykerekű járműért, pedig negyedannyiért is már kaphatnának egy ugyanolyan funkcionalitású eszközt. Vagy járhatnának busszal is. Mekkora buták, nem?

Remélem, érzed az iróniát.

A legnagyobb baj a gondolatmeneteddel, hogy borzasztóan szűk látókörű vagy, na meg az, hogy kevered a szezont a fazonnal.

Nem tudom, te hány idősebb cosplayert ismersz, én személy szerint hármat, ketten közülük családos emberek, egy pedig több éves, komoly kapcsolatban él. Mindhárman dolgoznak, van rendes végzettségük, egyikük még Mensa-tag is, és tagja az Országos Csillagászati Egyesületnek. (Bár gondolom, szerinted ők is csak bámulják az eget, mint a h*lyegyerekek, igaz?)

De fejtsd ki kérlek, hogy egy hobbi miként függ össze az önálló keresettel és egzisztenciával! (De az érv ne annyi legyen, hogy "mert hát én láttam egy olyat". Meg ne is olyan, hogy "azért, mert én azt mondom". Mert ezek nem érvek.)

Tudod, az ember egy olyan lény, akinek szüksége van kikapcsolódásra. Amikor valaki már képtelen önfeledten szórakozni, és még az idejének és pénzének 1-2%-át sem tudja (vagy nem akarja) erre áldozni, akkor az előbb vagy utóbb kiég, megkeseredik, befásul. Na, ez az iszonyat gáz! Nem az, ha valakinek van valami hobbija.

Számold össze, hogy egy átlagos ember mennyit költ szórakozásra, "hülyeségekre"! Beleértve a meccsbelépőket, a kábeltévé díját, a nyaralás összegét, az esetleges koncert- és fesztiválbelépőket, a cigire és alkoholra elköltött összeget, meg mindent, ami nem feltétlenül szükséges, és egyedüli haszna az egyén szórakozása vagy komfortérzetének növelése. Meg fogsz lepődni, hogy mekkora összeg jön ki.

Egy átlagos cosplay anyagköltsége nagyon ritkán éri el, vagy haladja meg a húszezer forintot, cosplayer rendezvény meg nincs több 4-5-nél egy évben. Szóval ha nagyon elengedi magát anyagilag, akkor sem éri el a 100 ezret a ráfordított összeg. A több százezer meg végképp nagy ferdítés.

Másrészt meg: nem attól lesz valami hülyeség vagy sem, hogy te annak gondolod. Mitől lesz valami hülyeség? Attól, hogy nem valami nagy célt szolgál? Akkor viszont a munkán, gyerekcsináláson- és nevelésen kívül minden más ide tartozhatna. Vagy attól, mert nagyon távolról nézve, nagyon felszínesen szemlélve mutat némi hasonlóságot az iskolás farsangokkal? (Bár ez a hasonlóság ki is merül abban, hogy "hát mind a két rendezvényen vannak jelmezek", meg abban, hogy mindkét rendezvényen jól érzik magukat.) De akkor ezt a logikát követve iszonyat gáz, ha valaki sportol, mert hát az olyan, mint amikor a h*lyegyerekek futkároznak az iskolaudvaron.

A szórakozásnak soha nem a pénzszerzés a célja, hanem a kikapcsolódás. (Amire egy ép embernek szüksége van, ez pszichológiai tény.) A cosplay pedig amellett, hogy egy hobbi, kedvtelés, még egy nagyon kreatív művészet is. (Bár gondolom, szerinted Van Gogh is csak egy h*lyegyerek, aki csak maszatolja a festéket, és Pavarotti is csak óbégat, mint egy infantilis. A színházról meg ne is beszéljünk, mennyire dedós, debil dolog, hogy felnőtt emberek jelmezbe öltözve szerepeket játszanak...)

De ha egyszerűen csak zavar, hogy más jól tudja érezni magát, akkor a hiba bizony az ön készülékében van.

Harmadrészt: azt sem te fogod eldönteni, hogy hogyan "kell" az embernek az életét élni. Nincs olyan, hogy mikor "kell" házasodni, családot alapítani, lakást venni, stb. Akkor "kell", amikor az ember úgy érzi.