Milyen verset mondjak egy versmondó versenyen?

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,

hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.

A lelkiismeret majd bekopog

s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.

Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,

mert éjjel félni fogsz majd egyedül.

Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,

de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;

hanem valaki hiányozni fog

a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott

rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben

áll ifju képed. Hozzá motyogod:

"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,

de fogatlan szád már nem válaszolhat;

s ki a nap előtt lehunyod szemed,

alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,

mint a csikó, hogy a hámot levesse.

S a félelem tünődik, nem a vágy,

a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,

hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.

Mert elfárad bennem a fájdalom,

elalszik, mint a gyermek s én is véle.

A Kárpátok dala

Míg áll a Kárpát büszke gránitorma

s fiút fogannak rab magyar anyák,

tekintsetek az örök csillagokra

s daloljátok a Kárpátok dalát:

e bérc örök, s a rabló bűn múlandó,

gránithatárt itt istenkéz emelt,

mit megcsúfolhat millió halandó,

de földi törvény nem dönti e pert...

Földeinket bár rablók cibálják -

örök határunk mégis csak a Kárpát.

Míg áll a Kárpát büszke gránitroma -

és délre folynak onnan a folyók,

hegyek szívének kincsét ide hordva,

érett kalászért küld cserébe sót.

Gránitkart, mely földünk ölbe fogja,

örök ölelésre istenkéz emelt,

kit megcsúfolhat millió halandó,

de földi törvény nem dönti e pert,

földeinket bár rablók cibálják,

örök határunk mégis csak a Kárpát.

E gránitölbe zárt nagy róna hantján

apánk csontjából terem a kenyér,

anyánk csókjának íze él a magván,

e szent magon, mely mindennel felér.

E gránitölben egy a Sors örökre,

együtt jár telelni innen a madár.

Nincs a földnek oly hatalmú ökle,

ki ős vizeknek új törvényt csinál...

Földeinket bár rablók cibálják,

örök egy várunk mégis csak a Kárpát.

/Dutka Ákos/

Baráth Gyula : Bohóc

vagy semmilyet , mert azt a legegyszerűbb megtanulni

Hóllosi Korvin Lajos: holt katonák balládja

Csonka vers

Könnyő megtanluni, komoly, talán nem annyira ismert, mégis híres irodalmi mű.