Vélemény a versemről? Esetleg címet adtok neki?

Egy ismerős dallam, merengek magamban,

Zubogó emlékek törnek fel habokban.

Némelyik belém rúg, van ami átölel,

De bennük egy közös: egyik sem enged el.

Sötét vágyaimmal keringőket járok,

Vérrel telnek meg az éjszakai álmok.

Nappal démonjaim egy ketrecbe zárom,

Hogy elrejtsem őket, csak arra vágyom.

Zubogó emlékek, mossatok el engem!

Tisztítsátok meg romlott, fájó lelkem!

Nem történhet az, hogy hiába szenvedtem,

Hogy gonosz vágyaim megrontották testem.

Remegő kezemben egy hatalmas késsel

Szembe démonjaimmal és józan ésszel

Pengémet keményen szívembe döföm,

S utoljára látszik arcomon az öröm.