Normális, hogy mindig a gonosz szereplők a szimpatikusabbak?

Velem nem is feltétlenül az van, hogy azonosulok velük, egyszerűen keresem bennük a jót, az okot, amiért olyanok, amilyenek. Valószínűleg azért van, mert ők érdekesebbek, mint a pozitívak. Róluk annyira meg van mondva, milyennek kell látni őket, mik a céljaik, mit miért tesznek, hogy nem mindig kötnek le...

Nem tudom, normális-e, annyi biztos, hogy nem vagy egyedül :)