Most komolyan nekem kell meghívatnom magam egy házibuliba? (többi lent)

Nem vagyok az a bulizós fajta, úgy értem, nem szeretem a diszkókat, inkább a házibuli híve vagyok, ahol jobb a közösség. Az osztálytársaim "kemény mag"-ja rendszeresen szokott kisebb-nagyobb bulikat csapni, de engem egyáltalán nem szoktak meghívni. Ez még csak hagyján, de ezeket a bulikat az orrom előtt, a fülem hallatára szokták többnyire leszervezni, vagy utólag tudom meg, hogy volt, és egész nap arról megy a trécselés, és még csak eszükbe sem jut, hogy meghìvjanak, ami nagyon bánt. Pár hete az egyik ismerősöm valami csoda folytán meghívott a házibulijába, ahol aztán kevéske alkohol elfogyasztása után egy nagyobb bulizós osztálytársammal elbeszélgettünk, és kérdeztem, hogy miért nem hívnak, ha annyira akarják,:hogy kimozduljak (mert mondják, hogy el kéne járnom ide meg oda, de ők bezzeg nem hìvnak). A válasz lényege az volt, hogy hívassam meg magam bulika, és hogy legyek "arc". 18 éves vagyok, és a zárkózottságom és a gátlásaim miatt nem tudtam normális emberi kapcsolatokat kiépíteni. Az a kevés lány is, akikkel szerettem volna közelebbről megismerkedni, odébbraktak a barát zónába, ami tovább rombolja az önbecsülésemet. Hiába voltam kedves, normàlis, egyre inkább ábrándulok ki belőlük, és már szerelmes se nagyon akarok lenni. Mint mondtam, 18 vagyok, nemsokára mehetek dolgozni a suli helyett, és akkor még kevesebb dologra lesz kapacitásom. Hívassam meg magam bulikba, és kamuzzak mindenféle sztorit, hogy "arc" legyek? Nem is tudom, miért akarok megfelelni másoknak, de amíg az ember egy közössègbe van belekényszerítve (iskola, osztály), minimálisan legalább eleget kell tenni az elvárásoknak, hogy befogadjanak, és ne egyedül tengjek-lengjek kiközösítve, lehorgasztott fejjel az iskola sötét folyosóin, vagy a város sötét sikátoraiban...