Hogy tetszik ez a vers? Nekem nagyon. A Klub Rádión hallottam először.

ld.

[link]

"Viktor király, Magyar király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A Magyar tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt'

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja e-hon:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Úram!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sír. -

Viktor király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

Pest s Buda a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Schmitt, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat s halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is nehéz;

S mind, amiket e szép sziget

Ételt italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi Tokajon.

Ti urak, ti urak! hát senki sem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti firkász ebek!

Ne éljen Orbán?

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Viktorod?

Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy firkász, a bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég magyar urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehelet megszegik. -

Ajtó megöl fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

A Te csürhéd az,

Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,

Halomba mint kereszt,"Viktor király, Magyar király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A Magyar tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt'

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja e-hon:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Úram!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sír. -

Viktor király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

Pest s Buda a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Schmitt, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat s halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is nehéz;

S mind, amiket e szép sziget

Ételt italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi Tokajon.

Ti urak, ti urak! hát senki sem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti firkász ebek!

Ne éljen Orbán?

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Viktorod?

Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy firkász, a bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég magyar urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehelet megszegik. -

Ajtó megöl fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

A Te csürhéd az,

Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,

Halomba mint kereszt,

Hogy sírva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Viktorunk -

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifjú bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél

a Parlament felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

De vakmerőn s hívatlanul

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez ige hallatik:

"Elhullt csatában a derék -

No halld meg, Viktorunk:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly firkász bárd

a balnak oldalán.

"Emléke sír a lanton még -

No halld meg, Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng a bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegül,

Minden mihasznát ki

nem reánk szavazott!

Szolgái szétszáguldanak,

Ország-szerint, tova.

Pest Budán így esett

A híres lakoma. -

S Orbán király, angol király"Viktor király, Magyar király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A Magyar tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt'

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja e-hon:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Úram!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sír. -

Viktor király, angol király

Léptet fakó lován:

Körötte csend amerre ment,

És néma tartomány.

Pest s Buda a vár neve,

Hol aznap este szállt;

Schmitt, a vár ura,

Vendégli a királyt.

Vadat s halat, s mi jó falat

Szem-szájnak ingere,

Sürgő csoport, száz szolga hord,

Hogy nézni is nehéz;

S mind, amiket e szép sziget

Ételt italt terem;

S mind, ami bor pezsegve forr

Túl messzi Tokajon.

Ti urak, ti urak! hát senki sem

Koccint értem pohárt?

Ti urak, ti urak!... ti firkász ebek!

Ne éljen Orbán?

Vadat és halat, s mi az ég alatt

Szem-szájnak kellemes,

Azt látok én: de ördög itt

Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!

Ne éljen Viktorod?

Hol van, ki zengje tetteim -

Elő egy firkász, a bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,

A vendég magyar urak;

Orcáikon, mint félelem,

Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,

Lehelet megszegik. -

Ajtó megöl fehér galamb,

Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet

Elzengi, mond az agg;

S fegyver csörög, haló hörög

Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög

A nap vértóba száll,

Vérszagra gyűl az éji vad:

A Te csürhéd az,

Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,

Halomba mint kereszt,

Hogy sírva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Viktorunk -

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifjú bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél

a Parlament felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

De vakmerőn s hívatlanul

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez ige hallatik:

"Elhullt csatában a derék -

No halld meg, Viktorunk:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly firkász bárd

a balnak oldalán.

"Emléke sír a lanton még -

No halld meg, Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng a bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegül,

Minden mihasznát ki

nem reánk szavazott!

Szolgái szétszáguldanak,

Ország-szerint, tova.

Pest Budán így esett

A híres lakoma. -

S Orbán király, angol király

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A Magyar tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba a sok bárd:

De egy se' bírta mondani

Hogy: éljen Viktorunk! -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?...

Felköttetem a Háznak elnökét,

Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend: légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

"Fejére szól, ki szót emel!

Király nem halhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A pesti lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát."

*

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A Magyar tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba a sok bárd:

De egy se' bírta mondani

Hogy: éljen Viktorunk! -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?...

Felköttetem a Háznak elnökét,

Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend: légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

"Fejére szól, ki szót emel!

Király nem halhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A pesti lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát."

*

Hogy sírva tallóz aki él:

Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény -

Parancsol Viktorunk -

Ha! lágyabb ének kell nekünk;

S belép egy ifjú bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél

a Parlament felé;

Szüzek siralma, özvegyek

Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya

Ne szoptass csecsemőt!..."

S int a király. S elérte még

A máglyára menőt.

De vakmerőn s hívatlanul

Előáll harmadik;

Kobzán a dal magára vall,

Ez ige hallatik:

"Elhullt csatában a derék -

No halld meg, Viktorunk:

Neved ki diccsel ejtené,

Nem él oly firkász bárd

a balnak oldalán.

"Emléke sír a lanton még -

No halld meg, Eduárd:

Átok fejedre minden dal,

Melyet zeng a bárd."

Meglátom én! - S parancsot ád

Király rettenetest:

Máglyára, ki ellenszegül,

Minden mihasznát ki

nem reánk szavazott!

Szolgái szétszáguldanak,

Ország-szerint, tova.

Pest Budán így esett

A híres lakoma. -

S Orbán király, angol király

Vágtat fakó lován;

Körötte ég földszint az ég:

A Magyar tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment

Lángsírba a sok bárd:

De egy se' bírta mondani

Hogy: éljen Viktorunk! -

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal

London utcáin ez?...

Felköttetem a Háznak elnökét,

Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend: légy szárnya bent,

Se künn, nem hallatik:

"Fejére szól, ki szót emel!

Király nem halhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!

Harsogjon harsona:

Fülembe zúgja átkait

A pesti lakoma...

De túl zenén, túl síp-dobon,

Riadó kürtön át:

Ötszáz énekli hangosan

A vértanúk dalát."

*