Hogy létezik, hogy Oravecz Nóra hülyeségeit még mindig falják?

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy lehet ekkora sikere a közhelyeket megrágó és azt pocsékul újrafogalmazva, naponta posztoló szerzőnek csúfolt szirupkirálynőnek.

Tényleg ennyien vevők az ostobaságra, és elhiszik, hogy azért lett sikeres, mert olyan elképesztően tehetséges, és szorgalmas volt? Egy óriási nagy malaca volt, hogy egyetlen középfos blogbejegyzését szárnyra kapta a nagy közösségi, és egy csapásra ismertté vált.

És mielőtt megkapom, hogy irigy lennék rá, már most szólok, hogy nem, erre nem vagyok, sőt erre nem lehet. Elképzelhető, hogy a büdös életben nem jutok ki sem Amerikába, és nem fogják kiadni a blogom könyvben, de az biztos, hogy nem ámítom a 14 olvasómat azzal, hogy ráleltem a boldogság kulcsára, és nodepláne nem fogom fülig érő vigyorral, flitterrel meghintett csomagolópapírban átnyújtani nekik a nagy nullát, a fost, a semmit, hogy nesztek, egyétek, de főleg vegyétek.

Aki nem ismeri Oraveczet, annak íme, hogy milyen okosságokat tud ő adni:

"Meg kell tanulnod bízni magadban, abban, hogy aki jó úton halad, idővel eléri a célját."

"Van, hogy hónapokig észre sem veszed, hogy valami nincs rendben, hogy nem vagy boldog, miközben nem azt az életet éled, ami hozzád tartozik.", vagy:

"Higgy magadban, arra, hogy bármire képes vagy, hogy megoldod a nehézségeket, hogy legyőzöd őket, hogy átléped az akadályokat, mert képes vagy rá- csak venned kell a bátorságot, hogy szembenézz azzal, hogy minden érted történik." vagy:

"Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd."

Ennyit szerettem volna, egyebet nem tudok, kérem kapcsolja ki.