Mi a véleményeket a versemről?

Tengődő

Mialatt lassanként megletté tett a lét,

Egyre nővé ért benned egy szerelem.

Pillangónyi átkaid pedig végérvényesen

Erényekké alkudta át a türelem.

El is fertőződtél, mint legtöbben az emberek,

Addig-addig öleltél, míg megöltél magadban egy gyermeket.

Felnőtté így lettél; Be-beúszva a Nap alá, szerelmeket gyászolva meg.

Két gondolat közt megbúvva, múlt, jelen, jövő közrefogta szívedet.

Kitanultad szimulálni, de nevén is nevezted a szerelmet…

Ha ingyen adták, úgy nem kellett, ha meg nem adták, hát elvetted.

S ha így tettél, mond, szakadékot kélt fél közé miért törődtél?

Hogy csordult szívben, csalt magadnak, így szoríts egy csöpp helyet?

Emlékezz miként tódultál és hemzsegtél,

Ha magára vett kinek inge lettél.

Majd ki hogy nyúltál, meg hogy rövidültél,

Míg izgatottból igazgatottá nem lettél.

Beh örvendtél, ha divatba jöttél!

Lányos zavarodban hallgatva évődtél,

Majd foszlottál, (ki tudja mér,) addig feslettél,

Míg férfias kínok közt feledésbe merültél.

Ütöttek, koptattak az önmagukkal megteltek,

S kínkeservvel verettek, kiket kínkeservvel még nem vertek.

Tavaszt vártak vissza, kik őszt hagytak el benned,

Majd magad tőlük megtagadva lett hiány a neved.

Éhen ugyan sose vesztél, de gazdaggá meg sosem lettél,

S mégis, minden érem másik oldala lehettél.

Végtére, hiába is adtad oda magad másnak,

Megmaradtál örökül önnön magadnak,

És magadnak maradni minduntalan annyit tett,

Mint rendületlen, egyetlen-néki maradni meg.

(Oh, beh szépen játszhat két szerelmes test,

Mely az elmúlással megalkudni rest!

Kendőzetlen feszül fesztelen,

Két lélegzet közt lebeg,

Míg a végtelenbe ájulván reszketeg

Égmély sóhaján elernyed.)

E földre végre te is csak alkudozni jöttél,

Haladékot adni életnek, halálnak.

De ha meg nem is válthatod, azért

magadnak, megvallhatod magad!

Épp ésszel érd fel, s egyre csak,

Magaddal mérd magad..

Bizonyítsd, ha tanulni valónak jöttél,

Ha emberszívbe való vagy.

Hisz, mialatt lassan megletté tett a lét,

Egyre nővé ért benned egy szerelem.

Pillangónyi átkaid pedig végérvényesen

Erényekké alkudta át a türelem.