Honnan szedjek ihletet az íráshoz?

Honnan van meg a szereplő gárda? Honnan van meg a jellemük? Valahonnét csak meg kellett őket szerezni, nem? Tehát már gondolkodtál azon, hogy mi legyen a történet. Onnan szerezhetsz ihletet, ahonnan a szereplőket megalkottad.

Milyen témákat szeretsz? Akció? Kaland? Fantasy? Leányregény? Mindnek más a stílusa, más a világa, ihletet mindegyikhez máshonnan kell szerezni.

Ha lebontod a történeteket, regényeket, novellákat, stb., meglátod, hogy mindegyik (nagyon nagyon leegyszerűsítve) ugyanazzal a forrással dolgozik: meg kell oldani egy konfliktust. Ez lehet az, hogy legyőzöd a fő gonoszt, lehet az, hogy a szereplő megtalálja saját magát, lehet az, hogy megváltozik valaki gyökerestül, de lehet az is a megoldás, hogy meghal a főhős.

Ha megvan a végkifejlet, kérdezgesd magadtól mindig, hogy 'miért'. Miért van így, úgy, amúgy. És akkor kitalálsz történeteket, hogy a végkifejlet annak rendje és módja szerint megtörténjen. És ha már túl vagy százezer ilyen 'miért'-en, mint egy fényes tükör, ott áll előtted a történet, és mindent látsz benne, mindent megértesz.

És akkor elkezdhetsz írni.

Ihlet nem fog az öledbe pottyanni, ha nem keresel, ha nem hajt a vágy, hogy megírd. Találd ki, hogy melyik szereplő hogy viszonyul a másikhoz, építsd fel a viszonyrendszert, ezek fényében találd meg a végkifejletet. És menni fog. :)

Nézz híradót! :D Komolyan mondom. Persze, ne a politikai híreket. Nekem egy novellám alapötletét adta, mikor pár éve láttam valami híradást egy betörésről.

Ha iskolás vagy (és főleg akkor, ha történelmi vagy fantasy sztorit írsz), a történelem és az irodalom órák sokat segíthetnek. Én imádtam anno az Árpád-házat tanulni, mert sok ihletet adott. :D

Olvass sokat, és más könyvekből is tanulhatsz. Persze, nem koppintani kell, de ihletet meríthetsz belőlük.

Na meg a valós élet. Sokszor olyan szitukba keveredhetsz, amik kicsit kiszínezve remek történetet alkothatnak. Csak nyitott szemmel kell járni. :)

Ó és az első válaszoló nagyon jól leírt mindent, egyet értek vele.

Nyilván ismered a könyv témáját, műfaját, stílusát. Akkor egy ahhoz passzoló végkifejletre van szükség. Akkor használd fel az emlékeidet, a képzeletedet. Sokan azt csinálják, hogy millió helyről összevágnak mindent (burkoltan), és mégis egyedi lesz. Az nem baj, ha a végkifejlet hasonló (de nem vág egybe a regénnyel!). Ha a történet maga érdekes, és a tartalma sokat mond neked(/befogadónak), akkor jó a könyv. Az nem baj, ha 'lopsz' (inkább: allúziókat ültetsz a regénybe). Ha arra a történetre támaszkodsz, akkor is legyen eredeti. Pl: Móricz Zsigmond ilyen-olyan módszerekkel átültette a regényébe (Isten háta mögött) Flaubert Bovarynéjét. Más nevek voltak, más személyek, de majdnem ugyanaz volt a helyzet: egy férjes asszonyt imád az egész falu, fűvel-fával csalja a 'vak' férjét, aki észre sem veszi, hogy az asszony csalja őt.

Visszatérve, felhasználhatod a könyvet, de légy ügyes és óvatos: azt ajánlom, olvass rengeteget, olvass el néhány műelemzést, és "tárd ki az elméd" (komolyan mondtam, ha nem vagy nyitott ilyen értelemben, nem jut eszedbe semmi a regénnyel kapcsolatban, miközben olvasol, és nem veszel észre apróságokat, akkor ne ezzel próbálkozz).

De léteznek fanficek is. Abban meg már nem tudok segíteni.