Véleményeznétek a versem?

Már mindegy ne játszd nekem a szentet,

Tudod a lelkem még ugyanúgy szenved,

Emlékszem mindenre, mit nem érdemeltem meg,

Emlékszem hogy kihasználtál csak hogy legyen neved.

Aztán otthagytál, engem otthagyott mindenki,

Padlón voltam, felállni nem segített senki.

Most meg csodálkozol, hogy nem bízom meg senkiben,

Sokszor annyira fájt hogy nem tudtam nyelni sem.

De most már mindegy, már másra kenni nem lehet,

Hogy te tettél ilyenné, bevallani magadnak sem mered.

A jóság belőlem így megszökött,

Gondolom nem érezted még úgy magad, hogy felkötöd.

Mert te csillogásban éltél, és élsz még mindig,

Neked minden szavad szent és misztik.

Összetörtem, de lám mégis itt vagyok,

Szeretnék csinálni valamit, mit majd magam mögött itt vagyok.

Szeretném megmutatni, hogy felálltam és én is viszem valamire,

És hogy egy lánynak is lehet mikrofon keze, és tinta szíve.

Szeretném hogy valaki végre komolyan is vegyen,

És mikor ezt olvassa, ne csak nevessen

Mert hogy még kölyök vagyok, és ezt mégis hogy gondolom komolyan?!

És áhh úgy is kinövöm mert most vagyok lázadó koromban.

Amit szeretnék, csak egy őszinte "Szép volt",

Akkor talán felszárad minden egyes vérfolt,

Amit szeretnék, csak egy őszinte "Így tovább" és megváltozik minden,

Az arcomra talán egy árva mosoly is libben.

De még egyedül vagyok, egyedül maradtam,

Nyugalmat nem találtam, csak a rímelő szavakban.

Az agyam bekattan, a fejem bólogat,

A rím a papíron egyből titeket oltogat

A kezem lóbálom, nem összevissza, hanem ütemre,

Miért van hogy hozzám senkinek sincsen türelme..