Szabadidőmben szoktam verseket írni, vagy leglábbis próbálkozom. Vélemény erről az "alkotásomról?

Minden egyes este, most már lassan egy hete,

Nem tudok aludni, mert annyi minden kavarog a fejembe.

Ilyenkor befekszem az ágyamba, rádőlök kedvenc kis párnámra,

Sárga plüssmackómat szorongatom, dédelgetem, elkísérem álmába.

Vigyázok rá, hisz barát,

Nem szól semmit, de én mindig hallom minden szavát

Barát hisz az ő vállán nevetek, az ő vállán sírok,

Az ő vállán alszom, és kelek és verseket a vállára borulva írok.

Talán ő ismer a legjobban, ott volt velem mindig,

Jóban és persze a rosszban.

Ő tudja hogy ugyanaz a 7 éves kislány vagyok,

Ki nem ismerte, de annál jobban csodálta a világot.

Az életről sokat most sem tudok,

Néha várom a csodát,

A szerencsevirágot.

Engem is sokszor bántottak, megbocsátani megpróbálok..

Az a naiv kislány voltam, és vagyok,

Aki csak egy barátot szeretett volna, de emberit csak nemrég kapott.

De ne félj Mackó! Téged nem cseréllek le soha!

Nem csinálok megint butaságot, nem leszek oly ostoba!

Te velem maradsz, megígértem, emlékszel még?

Tudom már rég volt, már túl rég.

A tényen nem változtat, te velem maradsz, és kész!

Ne aggódj, mindig nyúl majd feléd ez a két kis kéz.

Ráz a hideg. Már nagyon fázom.

Átkarollak Mackó és az álmokat várom.

Mi ez? Mi történik? Nézd! Könnyezem. Ahogy látom te is.

Mi a válasz arra hogy: "Miért is?!"

Hogy Miért is? Miért így alszom el minden nap?

Hogy csak könnyek, és könnyek, bennem szomorú rímek meg szavak.

Miért is? Miért így alszom el minden egyes nap?

Hogy félek mit mondanak a gyűlölködők holnap.

De nem Mackó! Ez nem jó így! Megváltozok.

Mostantól nem tartok senkinek se bakot!

No de most aludj Mackó! Késő van. Én is alszom.

Megpróbálok, bár egyre nedvesebb az arcom.

Ahogy látom a tiéd is..