Írnék egy könyvet. Bár elég amatőr vagyok. Érdekelne valakit belőle egy hosszabb részlet?

Akkor mindjárt bemásolom. Kicsit hosszú lesz. Jelenleg itt tartok.

És köszönöm a válaszod :)

Címet még nem adtam neki.

I. fejezet: A titokzatos átutazó

A rendőrök egy szakadt ruhás, ápolatlan férfit tuszkoltak be nagy nehézségek között a járőr autóba.

Körül-belül éjjeli kettő óra lehetett és a sötét utcát csak a rendőr autók villógójának foszforeszkáló fénye világította meg néha-néha.

Na de inkább menjünk vissza a történet elejére.

Ernesto, a barcelonai férfi élete önmagában sem volt hétköznapi, de amikor egy napfényes délután a közeli folyó mentén sétált elmélkedve, hogy addig is megszabaduljon az őt gyötrő mindennapos gondoktól, összefutott egy csinos, szemrevaló fekete hajú lánnyal, aki örökre megváltoztatta az életét. No, persze ő ezt még akkor csak nem is sejtette.

- Hello, van tüzed? - szólította meg őt a lány. A fiú hirtelen megijedt és nem is értette a kérdést.

- Parancsolsz? - kérdezett vissza összeráncolt homlokkal.

- Azt kérdeztem, van tüzed? - Ismételte meg a lány a kérdést, akinek ekkorra már a vastagon rúzsozott szájában fityegett egy szál cigaretta.

- Ho... hogyne, persze. - válaszolt dadogva Ernesto, gyerekes zavarában, majd odanyújtott egy lángra lobbantott gyufaszálat a cigaretta végéhez. A lány meg sem köszönte, csak leült a járdaszegély mellet levő kopott fapadra.

- Mi a neved? - kérdezte pár szippantás után kíváncsian, majd keresztbe tette lábát, mint aki egy fáradt nap után megpihen a karosszékében.

- Ernesto vagyok. A barátaimnak csak Toto. - még mindig nem tért magához. Nem tudta összerakni, hogy egy lány ennyire szép legyen és mégis oly férfias. Már ami a viselkedését illeti. - Te itt laksz a városban? - folytatta, miután erőt vett magán.

- Talán. Miért érdekel? - pöfögte ki pimaszul a cigaretta füsttel együtt a leányzó.

- Csak... érdeklődtem, mert eddig még nem láttalak erre. - mondta most már bátrabban a fiú. - Egyébként kíváncsi lennék, hogy van-e neved.

A lány csak elmosolyodott a fiún. Kifújt egy jókora füstfelhőt, majd végre megszólalt:

- Amanda vagyok.

- Á, Amanda! Szép név. - udvariaskodott Ernesto. Amit egyébként elég gyakran tett, ha ilyen Amanda-féle csinos lányokkal keveredett beszélgetésbe.

- Ha igazán kíváncsi agy, hogy honnan jövök, akkor elmondom, hogy üzletet jöttem kötni Mexikóból. - hebegte a lány, majd pislogás nélkül elkezdte fürkészni Toto arcát, hogy milyen reakciót vált ki rajta.

- Na persze. - nevette el magát Ernesto, aki zavarában nem is mert leülni Amanda mellé. Földbegyökerezett lábbal állt a lány előtt. Nyelt egy nagyot, majd folytatta: - Ha te drogkereskedő vagy, akkor én meg bandavezér.

- Lehetsz az. - mondta a lány, mintha ő lenne a világ leg befolyásosabb embere.

- Ugye most csak viccelsz? Csak nem fogom elhinni, hogy egy ilyen védtelen és törékeny lány, ilyen komoly dolgokban utazik.

- Ahogy gondolod. Toto... tette hozzá a lány. Ernesto pedig olyan különösnek érezte, hogy Amanda a becenevén szólította. Mintha már száz éve ismernék egymást. Egyaránt érzett benne közvetlenséget és ridegséget, ami taszítani próbálja őt. Ő mégis úgy érezte, hogy meg kell ismernie közelebbről a lányt.

Amanda elnyomta a csikket a fapad szélén, majd felállt.

- Szóval, Ernesto. Van kedved belekóstolni a drogdílerek életébe? - a fiú nem értette, hogy a lány miért akarja beleavatni ilyen dolgokba. Ráadásul nem is igen hitt a lánynak.

De mivel eléggé független életet élt és Amanda is megtetszett neki, így elindult vele. Bár ő sem tudta merre, csak úgy hirtelen elindultak a folyó mentén.

- Mondd, csak Toto! - kezdett bele a lány. - Egyedül élsz?

- Nem egészen. A nagybátyámnál élek, aki éjjel nappal gályázik, hogy legyen mit tenni az asztalra. Anyám tizenkét éves koromban ment el. Még apám halála ellőtt. Szét itta az agyát és ő is meghalt. Így Anyám bátyja vett magához, két öcsémmel együtt.

- Érdekes sztori. - mondta szórakozottan a lány. Ernesto ezt csak annak tudta be, hogy Amandának biztosan könnyebb az élete és nem érzi át teljesen a problémáját.

Ez a beszélgetés abba is maradt, mikor a folyó partot elhagyva, Amanda intézett egy gyors telefont. Ernesto hunyorogva próbált leolvasni pár szót a lány halkan tátogó szájáról.

- Miért suttogtál? Kit hívtál? - kérdezte kíváncsian, miután Amanda letette a telefont.

- Ne törődj vele. bemutatlak egy barátomnak. Toto meglepetésére perceken belül megérkezett egy régi típusú, fekete BMW. Az autó hátsó ablakai helyére sötétszürke fóliákat szegecseltek be. Ekkorra már kezdett hitelessé válni Ernesto fejében mindaz, amit a lány mondott neki. Az autó lefékezett előttük, majd egy napszemüveges kopasz férfi hajolt ki a lehúzott ablakon.

- Ön rendelt taxit? - mondta vigyorogva.

Arcán egy ocsmány, szőrös bibircsók éktelenkedett.

- Haha, nagyon vicces, Pablo. - rikácsolta gúnyos nevetéssel Amanda.

A lány betuszkolta Ernestót a BMW hátsó ülésére, majd ő is beszállt mellé. A fiú mindvégig néma volt és nem tudta, hogy ellenkezzen, vagy inkább menjen a lánnyal. De a francba is - gondolta - úgy is a maga ura. Senki nem parancsol neki, és amúgy sem árt új emberekkel megismerkedni.