Tudnátok olyan idézeteket írni, amiben burkoltan benne vam az öngyilkosság?

"Amikor állok a tűzben,

Bele fogok nézni a szemébe.

Megengedem az ördögnek, hogy tudja,

Elég bátor voltam meghalni."

Hurts

"Testem sínylett rabigája, szellemem hídja,

Mi átvisz majd engem a túlsó partra.

Hol csend, és béke honol, magányosság,

Hol az emberi értelem szabadon száll."

"Kábulat ez, mi magával ragad bárkit,

Ki mer, ki mer saját testébe vágni.

Egy folyosó ez, két ajtó között

Már egy jobb világ vár az ajtó mögött."

"Szívverésem csak egy szomorkás dallam,

Vesémben cikázó szűrlet kósza gondolat.

Tüdőmbe áramló levegő, csupán korom.

Csontjaim veleje mind csupán homok."

"Testem kínok között szabadon száll,

Lelkem végre saját utamon jár.

Kalitkám kitárul, életem lezárul,

A mondathoz végre pont járul."

"Sírnak értem majd, jól tudom,

De itt az időm, magamra gondolok.

18 év után, végre önző leszek.

Amit akarok, végre azt teszem."

József Attila:

ÜLNI, ÁLLNI, ÖLNI, HALNI

"Ezt a széket odább tolni,

vonat elé leguggolni,

óvatosan hegyre mászni,

zsákomat a völgybe rázni," [...]

"s ha világ a számadásom,

úgy itt hagyni, sose lásson - -"

1926 nyara

Ha tényleg érdekel a dolog, itt találsz olyan linkeket, amelyek kifejezetten erről szólnak:

[link]

Azt viszont nem értem, hogy az előző válaszolók - kevés kivétellel - miért nem adják meg az idézetek szerzőit?