A párom és én együtt élünk, babát várunk. Ő gyakran járt el nélkülem szórakozni korábban, ami akkor sem zavart, kivéve ha azt éreztem, ez előbbrevaló, mint az én érzéseim, szükségleteim stb. Ilyen most is van. Szerintetek mit tegyek?

A konkrét szituáció az, hogy mindketten salsázunk. Emiatt gyakran járunk bulikba. Az utóbbi egy hónapban úgy alakult, hogy amikor nekem kedvem volt, jól voltam (a baba miatt néha rosszul vagyok), akkor nem akart menni. Én mindig megértettem. Múlt héten is volt két ilyen alkalom is, amikor nagyon szerettem volna, ő lefújta. Azt mondja, menjek én is egyedül, de én nem annyira élvezem nélküle, mert a pasik rám nyomulnak, az nekem nem élvezet. Emellett meg éjszaka nem szeretek egyedül mászkálni. Szóval ez így nincs egálban, mert ő nyilván gond nélkül megy ide-oda éjjel.

Ma süt a nap, kedve lett menni, de én nem akarok, mert holnap kell mennem reggel vérvételre, és korán kelek. Így nem tudok éjszaka kimaradni. Ezért kértem tőle, hogy ne ma menjünk, mire ő közölte, hogy de neki ma van kedve, és ha nem megyek, ő lehet megy akkor is, és ne kérjek olyat, hogy ne, mert akkor ő bekorlátozva érzi magát.

Mindig mehet mindenhova, soha nem korlátozom, megbízom benne, pedig általában ilyenkor iszik, és a salsás lányokat se kell félteni ugye... De bízok, még ha néha zavar is. De most inkább az bánt, hogy ennyire nem képes alkalmazkodni? Hogy mi lesz majd ha megszületik a baba, akkor én egyáltalán nem fogok tudni menni egy ideig sehova.. Akkor is eljár majd? Nem törődve azzal, hogy esetleg szükségem van rá stb? Mert azt elég nehezen tolerálnám....

Nem akarok veszekedni, mert tudom, hogy az csak olaj a tűzre, de ez nagyon aggaszt...